A modern beltéri tervezés differenciáltabb és kifinomultabb igényihez igazodik a belsőépítészet fejlődése és a hozzá alkalmazkodó mindennap használatos gépek eszközök kínálata is, különös tekintettel a fixen rögzített beépíthető változatok esetén.
Hogy az álmennyezet hogyan keveredett ismét gyanúba, azt hamarosan könnyű belátni.
A minimalista lakberendezési stílus egyik fő esztétikai szempontja és elvárása szélsőséges esetben, hogy minden lényegtelent rejtsünk el a szem elől, olyannyira, hogy szinte csak az alap építészeti szerkezeti elemek esztétikus sivársága tudjon uralkodni a belső látványban. Elegánsabban és megértőbben fogalmazva maga a tér élménye, dimenzióinak lenyűgöző arányai, szerkezeti kifinomultsága legyen az elsődleges látvány benyomás. A berendezési tárgyak, bútorok mintegy mellékes kitüremkedései legyenek a falaknak, padlónak és a mennyezetnek, amely utóbbi természetesen többnyire egy jól szituált álmennyezet.
Hogy nézne már az ki, hogy mondjuk egy minimalista konyhában, ahol minden gondosan el van rejtve, még a fiókok és szekrények fogantyúi is, a konyha közepén az orrunk elé belóg egy otromba páraelszívó. Mintha nem is lenne semmi köze a főzéshez. Megjegyzem, ilyen helyen csak onnan tudjuk, hogy konyhában vagyunk, hogy van egy fekete vagy fehér főzőlap-szerűség, amin gőzölög egy edény.
Szóval, az ilyen nem kívánatos látványelemek eltüntetésére, mint például egy termetes sziget‑páraelszívó készülék, megint csak a jó öreg álmennyezet áll feltétlenül a rendelkezésünkre. Mivel a kütyüink jó része, például a szellőzőcsövek, hangfalak, világítást kiszolgáló elemek már úgy is az álmennyezet jótékony takarásában vannak, hát egy valamire való konyhai páraelszívó sem maradhat ki ebből a jó kis buliból.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal