A komposztálás talán az egyik legkiválóbb példa arra, hogy az ember viszonyulhat mindkét fél számára előnyös módon is a természethez. Ráadásul komposztálni egyszerű dolog. Cikkünk olvasása után Ön is bátran belevághat a komposztálásba.
A háztartási hulladék harmadát komposztálható szerves anyag teszi ki, amelyet az általános gyakorlat szerint a szervetlen hulladékokkal keverve szállíttatunk el háztartásunkból. De természetes környezetben ezekből az anyagokból a növények számára hasznos, magas humusztartalmú anyag képződik. A komposztálás során ezt a folyamatot másoljuk le, kis munkával és odafigyeléssel ideális körülményeket teremthetünk „hulladékunk” hasznos anyaggá alakulásához. A végterméket, az érett komposztot a kertünkben dísznövények és haszonnövények talajának javítására, vagy lakásunkban cserepes növények ültetésekor földdel elkeverve egyaránt felhasználhatjuk. Sőt, ez által harmadával csökkenthetjük a háztartásunkból kibocsátott hulladékot, enyhítve környezetünk terhelésén. Ha pedig a helyi szabályozás engedi, kisebb űrtartalmúra tudjuk cserélni hulladékgyűjtőnket, csökkentve szemetünk elszállításának díját.
A komposztálással a szerves hulladékokban található hasznos tápanyagokat visszajuttatjuk a természet körforgásába. A „hagyományos” hulladékkezelési eljárások (égetés, lerakás) során ezek az anyagok kárba vesznek.
A növényi maradványok lebontását gombák és baktériumok végzik, majd komposzttá alakítását rovarok, giliszták fejezik be. Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy optimális körülményeket biztosítsunk a folyamathoz, hogy a szerves hulladék a lehető legrövidebb idő alatt alakuljon át.
![]() |
![]() |
A növényi hulladékból tápanyagban gazdag humusz képződik |
Három tulajdonság határozza meg, hogy a komposztálódás gyorsan és zökkenőmentesen , megy-e végbe:
- az anyag összetétele,
- oxigénellátottsága és
- nedvességtartalma.
Összetétel: a gyors humuszképződés érdekében megfelelő arányban kell jelen lennie a szénnek és a nitrogénnek komposztunkban. A zöld, nedvdús anyagok a szükségesnél több nitrogént tartalmaznak, amíg a száraz, fás anyagokban a szén aránya haladja meg a szükséges szintet. Így minél sokrétűbb a szerves hulladék összetétele, annál gyorsabban megy végbe a folyamat, valamint a végtermék humusztartalma is magasabb lesz.
Oxigénellátottság: a komposztálás folyamatában aerob baktériumok és gombák vesznek részt, tehát a működésükhöz oxigénre van szükség. Amennyiben a komposzt oxigénellátása nem megfelelő, az anaerob (oxigén nélküli) organizmusok nyernek teret, és a kívánatos korhadás helyett rothadás megy végbe. Ez esetben a végtermék felhasználhatatlan lesz, ráadásul a folyamat a szagmentes korhadással ellentétben kellemetlen bűzzel jár.
Nedvességtartalom: ha túl száraz a keverékünk, leáll a mikroorganizmusok szaporodása, így maga a bomlási folyamat is. A magas nedvességtartalom az oxigénellátást akadályozza, így az említett okokból rothadáshoz vezet. A nedvességtartalmat könnyedén ellenőrizhetjük. Száraznak akkor számít, ha a komposzt könnyen szétesik, porlad. Ha összenyomva vizet enged, akkor viszont túl nedves. Akkor megfelelő, ha a két állapot között van, és összenyomva egybetapad.
Komposztálás a gyakorlatban
Teendőink már a lakásban elkezdődnek, mégpedig komposztálható hulladék elkülönített gyűjtésével. Erre a célra érdemes fedett tárolóedényt (kukát) használni, amit télen hetente, nyáron lehetőleg egy-két naponta ürítsünk a kerti tárolóba.