Az urbanizáció szükségszerűen hozta magával a mesterséges épített környezet térnyerését, és ezzel párhuzamosan szorította vissza az élő zöldterületek mennyiségét. Későn kapnak észbe az illetékes hivatalok és a lakosság, amikor parkosítással, utcafronti virágágyak telepítésével próbálják meg enyhíteni a zöldterületek hiányát, mivel a városok szerkezete ritkán alkalmas nagyobb kiterjedésű zöldfelületek létrehozására.
Vagy mégis?
A folyamat könnyen visszafordítható, ha elkezdünk függőlegesben gondolkodni. És itt a függőlegesen a házfalakat, kerítéseket, balkonokat, tűzfalakat, kéményeket, tornyokat, stb., értjük. A növényzet ugyanis nem csak a talaj szintjén, vízszintes helyzetben érzi jól magát, hanem házfalakon ugyanúgy. Ahogyan azt a francia trópuskutató, Patrick Blanc már felfedezte 1938-ban. Blanc ugyanis a trópusi esőerdőkben megfigyelte, hogy a növények föld nélkül, a fák törzsén is mindenféle gond nélkül megélnek. Később, 2000-ben a zöldfal építés felkapottá vált, miután Patrick első munkái hatalmas sikert arattak.
De mi is az a zöldfal?
A zöldfal tulajdonképpen egy épített, örökzöld, függőleges felület, melyet sűrű zöld növénytakaró borít. A zöldfal tökéletes alternatívát jelent a városokból kiszoruló zöld területeknek, feltéve, ha ezt észrevesszük. Franciaországban, Svédországban már évek óta törvényben van egy olyan rendelet, amely előírja, hogy minden kereskedelmi céllal létrehozott épületet zöld növényzettel kell beborítani, kivéve, ha napelemet helyeznek el a tetőn. Ausztráliában ezt a törvényt 2009-ben vezették be, azzal a különbséggel, hogy minden kereskedelmi és lakóépületre is érvényes, függetlenül attól, hogy van rajta napelem vagy nincs.
Bár Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a zöldfalak, hála a ZÉOSZ-nak (Zöldtető-és Zöldfal Építők Országos Szövetsége), sajnos hasonló kezdeményezés még nem történt, mint Párizsban vagy Ausztráliában. Az évente megrendezett Construma építőipari kiállításon a zöldfal - mint népszerű és modern építőipari anyag - hívei rendszeresen képviseltetik magukat, és általában 1-1 ilyen téma kiemelt szerepet kap. Továbbá számos külföldi konferencián, versenyeken, kiállításokon is rendszeresen részt vesznek a magyar zöldfal építő szakemberek. Pályázatok, tanulmányok százait olvashatjuk az interneten, de egyelőre kevés helyen látjuk megvalósulni mindazt, amiről lelkes előadásokat hallhatunk az ilyen kiállításokon, konferenciákon.
Pedig igény lenne rá bőven. Az utcákat járva rábukkanhatunk 1-2 benzinkútra, kávézóra vagy szórakozóhelyre, melyeknek falfelülete szépen be van borítva zöld növényekkel. Tervek is készültek, pl. a Király utcai nagy tűzfal borostyánnal való befuttatásáról, vagy az Óbudai Főtáv kéményének zöldbe borításáról, de ezek nagy része sajnos ott is maradt a tervezőasztalokon.
De tulajdonképpen hogyan és milyen növényekkel kéne befuttatni ezeket a kopár városi falakat, hogy élhetőbb környezetet teremtsünk magunknak? Érdemes pár fogalmat tisztázni, mielőtt belemegyünk a részletekbe.
A zöldfalak királya: a borostyánfal
Napjaink kertes övezeteinek egyre inkább hódító trendje a borostyánkerítés, vagy borostyánfal. De hívhatjuk borostyán panelnek, sövénykerítésnek, vagy, ahogy tetszik. Nem kifejezetten zöldfal a maga szó szoros értelmében, mivel zöldfalon gyakran a többféle különböző növényből álló gyökerével nem közvetlenül a falhoz kapaszkodó élő burkolatot értjük, mégis a zöldfalak közé tartozik, hiszen a borostyán is egy örökzöld növény, amely tökéletesen alkalmas bármilyen falfelület beborítására. Mondhatjuk, hogy ha a zöldfal a gyűjtőnévként szolgál az összes függőleges felületen megélő növénynek, akkor a borostyánfal köztük az alfa és omega, mivel a borostyán érzi a legjobban magát a falakon és a legtovább él az összes növény közül.
A borostyánfal telepítése és szállítása egyszerűbben, gyorsabban kivitelezhető, mivel a borostyánból álló panelek előre le vannak gyártva, és a borostyán igénytelenségének köszönhetően minimális gondozással, hosszabb ideig szépen zöldellnek.