A halász és a rezsi

Egyre drágulnak fogyóban lévő energiakészleteink. Csakis energiamegtakarítással juthatunk előrébb, legyen szó a házak hőszigeteléséről, fűtéskorszerűsítésről vagy épp a közlekedésről. Kormányokon átívelő programok nélkül nem valósítható meg az energia falhasználásának csökkentése és a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú használata.

Mottó:
„Adj halat az éhezőnek és aznap megmented a haláltól. Tanítsd meg őt halászni, örök életére jóllakott lesz, sem ő, sem családja nem szenved majd hiányt.”

A Földön – jelenlegi tudásunk szerint – egyre kevesebb energiahordozó áll rendelkezésre. (Ha valaki ennek a kijelentésnek kissé árnyaltabb kifejtésére kíváncsi, akkor ide kattintva nagyon érdekes előadást is megnézhet ebben a témában, Hetesi Zsolt fizikus beszél a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban.)
Magyarország – jelenlegi tudásunk szerint – eleve szűkében van bármiféle energiahordozónak. Ebből a kijelentésből logikusan következik, hogy az energiahordozók ára idehaza (is) folyamatosan emelkedni fog.
Ennek lehetséges veszélyeit és következményeit az államnak kommunikálnia kellene a polgárai számára, és támogatni kellene azokat, akik megpróbálják megelőzni a veszélyt, tehát csökkenteni kívánják energiafelhasználásukat és növelni a megújuló energiaforrások használatát, tehát azokat kellene támogatni, akik gondolkodnak, akik cselednek, akik nem másoktól várják a problémáik megoldását.

Szomorú és aktuális analógiáért sajnos nem kell sokat kutatni. A devizahitelek veszélyeit csak kevesen kommunikálták a közvélemény felé – a következmények a szemünk előtt zajlanak. (Tényleg, azokkal a józan, előrelátó építkezőkkel miért nem foglalkozik senki, akik józan megfontolásból vettek fel forint alapú lakáshitelt, akik egészen mostanáig több törlesztéstőrészletet fizettek, mint a devizahitelesek? És mi van azokkal, akik a mai napig régi, kinőtt otthonukban laknak, mert számoltak a devizahitel veszélyeivel, azt pedig józanul belátták, hogy az alternatív forintos hitelt nem engedhetik meg maguknak?)

A leírtak és a mottóul választott, sokféleképpen idézett távol-keleti bölcsesség az év eleji rezsicsökkentésről jutottak eszembe.
Az intézkedés meglehetősen vegyes, némely szempontból meglehetősen érdekes reakciókat váltott. ki. (A politikusok reagálásaitól most tekintsünk el.)

• A környezetvédők kiakadtak.
• A jogvédők azon háborogtak, hogy az energiahordozók árának csökkentése a sokat fogyasztóknak kedvez leginkább.
• Az energiaszolgáltatók higgadt hangon elmondták (saját nézőpontjukból) a lehetséges következményeket. (Hogy miért nem háborogtak jobban? Egy lehetséges magyarázatról szól Az építő közösség legfrissebb blogbejegyzése!)
• Az építőipari szakma hallgatott. (Vajon miért? Jó nagy pofon ez a felújítási kedvnek is.)
• Az emberek örültek. (Bevallom, én is.)

Ha jól belegondolunk, akkor azonban az intézkedés üzenetével van alapvető baj.
Az állam arra költ többet, aki sokat (de legalábbis többet) fogyaszt. (A hiányzó áfabevétel is egyfajta költség!) Pedig ugyanezt az összeget oda lehetne adni azoknak, akik tesznek azért, hogy kevesebbet fogyasszanak. Például változtatnak az életmódjukon. Például felújítják a házukat, fűtési rendszerüket. Például energiatakarékosabb berendezéseket használnak.
Számolnak a veszéllyel. Igyekeznek gondoskodni magukról és ezzel együtt (akár akaratlanul is) hozzájárulnak ahhoz, hogy az ország kevésbé legyen energetikailag kiszolgáltatott.

Jó pár évvel ezelőtt Ausztriában tanulmányoztuk az ottani tartományi építkezési támogatásokat. Ott és akkor fogalmazódott meg bennem az a felismerés, hogy maguktól az ottani ingatlantulajdonosok sem szereltek volna például napkollektort a házukra – mert nem érte volna meg nekik. Az állam azonban támogatja őket a megújuló energiaforrások használatában, és így már fölszerelték a napkollektort, napelemet. Mert igaz ugyan, hogy az egyetlen házon így elérhető energiamegtakarítás jelentéktelen országos szinten, de sok kicsi igenis sokra megy. A sok kicsi megtakarítás már állami szinten is jelentős megtakarítást jelent az energiaimportban, és a klímaváltozást okozó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, ebből következik pedig, hogy jól jöhetett a szén-dioxid-kvóták kereskedelmében is.
Az állam az intézkedésével üzent és ez cselekvésre ösztönözte az embereket.
Kérdés, mire ösztönöz a rezsicsökkentés?