A hagyományos hőszigeteléstől eltérően az olvadás-fagyás folyamata során fellépő hőelvonáson és hőleadáson alapul a halmazállapot-váltó anyag működése (phase change material, PCM, fázisváltó anyag), amelyet klimatizálásra, utólagos szigetelésre és belső hőszigetelésre is lehet használni.
Amikor nyáron jégkockát dobunk az italunkba azért hűti le, mert amikor elolvad a jég, akkor hőt von el a környezetéből, az italból. Halmazállapot-váltás során a testek hőt vonnak el környezetükből vagy hőt adnak le. Ezen az elven működnek a halmazállapot-váltó építőanyagok. Számos formában kaphatók: tasakok, gipszkartonlapok, beszerelhető táblák vagy épp vizes diszperziós oldatban vagy por formájában, amelyet habarcshoz, vakolathoz kell keverni.


Klimatizálás
A halmazállapot-váltó építőanyag nem igazán hőszigetelő anyag, hanem inkább hőtároló, klimatizáló anyag. Két alaptípusa van vagy kiesebb-nagyobb tasakban, edényben tárolt sóoldat, vagy apró (5 mikrométer átmérőjű) műanyag gömbbe zárt viasz. Napközben a fázisváltó anyag meleg hatására fölolvad, miközben környezetéből hőt von el, lehűti azt. Este, éjjel, ahogy csökken a helyiség hőmérséklete, megszilárdul és hőt bocsát ki a környezetébe. Ezzel 5–6 Celsius-fokkal is képes csökkenteni a helyiség hőmérsékletét, feleslegessé téve a drága és energiapazarló klímaberendezést.

Sóoldat
Ebben a változatban valamilyen tasakban vagy tárolóban helyezik el a folyadékot, amely sóoldat. Leggyakrabban álmennyezetben használják, főként rossz hőszigetelésű csarnokokban, épületekben. A legjobb hatás érdekében szükség van mellé természetes átszellőzésre, hogy éjszaka távozhasson az épületből a felszabaduló hő. A rendszer a közvetlen napsugárzás által bejutott hőt már nem tudja kezelni, ezért mellette fontos még a megfelelő árnyékolásról is gondoskodni.






