Lehet közműhálózatok nélkül élni? Honnan lesz víz, villany? Mi történik a szennyvízzel? A válasz az autonóm ház. Ez valami új dolog? Vagy volt már ilyen? Úgy hívták, hogy tanya… Bár az autonóm ház mégis kicsit más, jobban illeszkedik a mai korba.
Az elmúlt évszázadban épültek ki a nagy, központosított energiaellátó hálózatok. Akkor még olcsó volt az energia. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, fogyóban vannak a hagyományos energiahordozók, ezért folyamatosan nő az áruk, és a magas szén-dioxid-kibocsátás hatására megváltozott az időjárás is, a szélsőségeket a bőrünkön érezzük. És ellep bennünket a szemét. Ez az életforma már nem fönntartható.
Ezen gondokat fölismerve született meg az autonóm ház ötlete, ezekhez olyan építészeti és technikai megoldásokat alkalmaznak, amelyek kevésbé terhelik a környezetet, miközben függetlenné válnak a közműhálózatoktól. Az autonóm épülethez hagyományos építőanyagokat használnak, üzemeltetéséhez kevesebb energiára van szükség, de azt is megújuló forrásból szerzik be.
Fűtés, meleg víz, főzés
Hazánkban az épületekben a legtöbb energiát a fűtés emészti föl, emellett még szükség van meleg vízre, és hőenergia kell a sütéshez-főzéshez is. Az első lépés a fűtési hőigény minimálisra történő csökkentése. Ezt az épület megfelelő tájolásával, az ablakok elhelyezésével és az épület hőszigetelésével érhetjük el.
A főtéshez megújuló energiára van szükség: napkollektor, hőszivattyú (vizes, levegős vagy földhőn alapuló) vagy biomassza (pellet, fa). Ha napkollektort vagy hőszivattyút használunk, akkor, ahhoz csak alacsony hőmérsékleten működő fűtési rendszer ajánlott, ezek a padló-, fal-, mennyezetfűtés. Földhővel pedig csak akkor tudunk fűteni, ha megfelelők a földtani viszonyok, és nyaranta visszapótoljuk a lakás hűtésével a télen kivont hőt a földbe, különben néhány év alatt kihűl a talaj. A használati meleg vízhez ideális megoldás a napkollektor. Főzéshez pedig a régi jó „sparhelt”, illetve annak modernizált változata a legjobb választás az autonóm házban.
Elektromos áram
A világításhoz és a fűtéshez mindenképp szükség van elektromos energiára is. Ezeket alapvetően napelemmel vagy szélkerékkel (vízszintes vagy függőleges tengelyűvel), esetleg vízturbinával lehet előállítani, vagy pedig bioüzemanyaggal működő generátorral. Ha az autonóm épület olyan helyen áll, ahol van kiépített villamoshálózat, akkor a megtermelt energiafelesleget abba vissza lehet táplálni, amikor pedig több áramra van szükség – este, éjszaka – akkor onnan ki lehet venni, de így azért sérül az autonóm szemlélet. Az elgondoláshoz jobban illeszkedő megoldás az, ha akkumulátorban tároljuk a nappal megtermelt áramot, de ez drágább, és nem igazán környezetbarát megoldás.
Mindenesetre az áramtermelés különösen gondos épületvillamossági tervezést igényel. A napelemek 12 voltos egyenáramot állítanak elő, a szélgenerátorok – teljesítménytől függően – 12 vagy 230 voltos váltakozó áramot, a vízturbinák és a belső égésű motorral hajtott generátorok pedig 230 voltos váltakozó áramot. Bizonyos háztartási készülékek működnek 12 Voltról is, de a nagyobbakhoz kell a 230 Volt, és az egyenáramot váltó árammá kell átalakítani.
Víz, szennyvíz
Az autonóm házban a vizet fúrt kútból, forrásból, esővízből lehet nyerni. A felhasznált víz egy részét, a szürkevizet pedig újra lehet használni vécéöblítésre, mosásra. Az esővíznek nagy előnye, hogy lágy víz – sokkal jobb a mosáshoz – és csak mechanikai szűrésre van szükség a felhasználása előtt.