Elkülönít, dekorál, eltakar, oxigént termel, és energiával tölt fel. Mi az? Nem valamiféle újdonsült hibrid technológiáról van most szó, hanem az élő térelválasztókról.
A mostanában nagyon divatos egyterű lakások berendezéskor döbbenünk rá, hogy ha nem különítjük el megfelelően a különböző funkciókat egymástól, bizony elég kényelmetlenül érezhetjük majd magunkat saját otthonunkban. Különösen érvényes ez a tágasabb, nagy terekkel rendelkező loftlakásokra, vagy második otthonunkra, a munkahelyünkre, ahol egy légtérben kell dolgoznunk más emberekkel. Ha már elfalazni nem tudjuk (de miért is akarnánk) magunkat, a legjobb megoldás egy megfelelő térelválasztó, és itt ne a tolóajtóra, függönyre vagy paravánra gondoljunk, hanem az összefüggő, élő növényzetre.
Kertben, balkonon, teraszokon, ahová hétvégente áthívjuk grillezni a barátokat, rokonokat, ahol a gyerekek szoktak játszani, vagy ahol a leginkább szeretünk pihenni, relaxálni, szintén kulcsfontosságú szerep jut a térelválasztásnak, így érdemes alaposan átgondolni, hogy milyen megoldásokat választunk.
De még mielőtt belemennénk a legkézenfekvőbb térelválasztási megoldásokba, honnan is ered ez az ösztönös belső kényszer arra, hogy minden áron lekanyarintsunk magunknak egy szelet birodalmat a térből? Miért jelöljük ki egyértelműen az eltérő funkciókat betöltő terek határait? Jobb esetben természetes reakció az, ha nem szeretnénk, hogy idegenek bekukucskáljanak a kertbe, mikor mi éppen a medencébe készülünk belecsobbanni. Mégis honnan ered ez az ösztönös másoktól való elhatárolódás?
A személyes tér tiszteletben tartása különösen az európai embernél szent dolognak számít. Kultúránként változó, hogy mekkora a minket körül vevő láthatatlan buborék, melybe, ha betolakodnak, rögtön sebezhetővé és ingerültté válunk. Azok a szórakozóhelyek, éttermek, közösségi terek, ahol ezt a természetes igényünket a kialakításnál figyelembe veszik és különálló bokszokat, megfelelő távolságban lévő asztalokat, elkerített teraszokat, padokat stb. létesítenek, sokkal népszerűbbek, mivel kellemesebben érezzük magunkat. Egy jó térelválasztó éppen ezért aranyat ér. De mi számít jónak?