Az utóbbi években sok új kifejezést kellett megtanulnunk, ilyenek a passzívház, a nullenergiás épület és az aktívház is.
A passzívházzal kezdődött az egész. A németországi Darmstadtban dr. Wolfgang Feist alkotta meg a szabványt, és határozta meg, hogyan is kell megépíteni a házat, hogy az passzív legyen.
A definíció így szól: „A passzívház olyan épület, amelyben a termikus komfortérzet (ISO 7730) egyedül azon friss levegő–térfogatáram utánfűtésével vagy utánhűtésével biztosítható, amely a kielégítő levegőminőség eléréséhez (DIN 1946) szükséges – további egyéb levegő felhasználása nélkül.”
Ez magyarul annyit tesz, hogy az épületben nem kell külön fűtést kiépíteni, elég az amúgy is szükséges hővisszanyerős szellőző rendszerből bejutó levegőt melegíteni. Tehát attól passzív a ház, hogy nincs benne aktív fűtés.
Ezt öt tényezővel érik el:
- Az épületszerkezeteket hőhídmentesen alakítják ki.
- Teljesen körbeszigetelik a házat (zárt termikus burok).
- A nyílászárók különlegesen jól szigeteltek, például az üvegezésük háromrétegű.
- Az egész házban hővisszanyerős szellőzőrendszer működik (a befúvott levegőt egyrészt talajhővel, másrészt az elhasznált levegőből kinyert hővel melegítik vagy hűtik).
- Légtömör legyen az épület, azaz ne távozzon belőle csak minimális levegő.
Életminőség
Passzívházban élni különleges életminőséget biztosít. Az állandó légcsere miatt mindig friss, oxigéndús a levegő, ez nyugalmas alvást biztosít. Sőt mivel a pollent kiszűri a szellőzőberendezés az allergiások is nyugodtan tölthetik az éjszakájukat.