Az egzotikum becsempészése a négy fal közé mindig is fő szempont volt az igényes házalakítók számára. Erre kiválóan megfelel a távol-keleti enteriőr alkalmazása. A megnevezés alatt elsősorban a kínai és japán stílust értjük, melyeknek számos megegyező vonása és eleme van, ugyanakkor az eltérések miatt a kettő nem összekeverendő.
Ki ne hallott volna még a kínai porcelánról, vagy a kínai selyemről? Akár a japán tatamiról? Ezek csupán kiragadott részletek, felidézésükkel a varázslatos kelet világának kapui nyílnak meg szemeink előtt. A stílusjegyek gyakran keverednek, de a lényegi különbség leginkább az, hogy míg a japán stílus puritánabb, letisztultabb, addig a kínai valamivel szabadabb, harsányabb. Ugyanakkor mindkettőnél prioritást élvez a hagyománytisztelet, a rendezettség és az egyszerű kifinomultság.
Először a kínai stílus vált ismertté - a középkorban kuriózummá - majd a 20. század elejétől már a japánok uralták az európai lakberendezés hullámait. A távol-keleti világ mindig is titokzatos, inspiráló és vonzó volt a nyugati ember fantáziájának. A stílus meghatározó jellemzői az ott élők kultúrájából és tradíciójából ered. A keleti népek gondolkodásmódja szerint kerülni kell a felesleges dolgokat, a túlzsúfoltságot, fontos a szellős és praktikus elrendezés, a tárgyak funkcionalitása és helye, a nyugalom és a harmónia megteremtése. Sok szempontból a minimálra hajaz, ami nem véletlen, hiszen a minimalizmus a japán stílus modern változata.
A legszembetűnőbb egy ilyen enteriőrnél a bútorzat, mivel azok szokatlanul alacsonyak, vagy sötét fából készülnek (fekete kőris, mahagóni, fekete dió, wenge), vagy világosból (bükk, nyír). A felületet selyemfényű lakkal vonják be. Megtartják az egyszerű formavilágot, a bútorok nem foglalnak el nagy helyet, megtartva az átláthatóságot, a pedáns légkört. A padló színénél a világos tónusú fákat részesítik előnyben, fokozva a kontrasztot.
A falak fehérek, amelyek így nagyítják a teret és még inkább kihangsúlyozzák a berendezést. Legfeljebb egy írásjelekkel ellátott tábla, vagy nyomat ékesíti azokat. Jellemző a bambusztapéta is. A székeket ülőpárnák helyettesítik, megjelenik a térdeplőasztal, fekhelyül pedig a támla nélküli futonágy szolgál.
A japánok ülésre a gyékényt használják, ezzel szemben a kínai házaknál alig találni szőnyeget. Térelválasztóként rizspapírból készült falakat, tolóajtókat, paravánokat alkalmaznak, a könnyű egybenyithatóság érdekében. Egy japán mondás szerint: „a falnak füle van, a szobaválasztó papírfalnak szeme."
A kíváncsi tekintetek ellen nem függönyt akasztanak az ablakokra, hanem vászon-, vagy bambuszrolót szerelnek fel.
A fürdőszoba szerényen berendezett, fókuszában a kád helyezkedik el, ami kisméretű és süllyesztett. Az uralkodó színek kiválasztásánál a figyelemfelkeltés az elsődleges, ezért előszeretettel alkalmazzák a kontrasztos hatást.
Ez is érdekelhet
A kínaiaknál a visszafogottabb irányzat esetében a lótuszrózsaszín, a bézs, a pasztell-sárga a jade-zöld és a kék dominál, a másik szerint, ami közkedveltebb és ismertebb: a piros, vörös és fekete színek a meghatározóak, melyeket arannyal tesznek még díszesebbé. Motívumviláguk igen gazdag: virág, sárkányminta, állatok és növények, valamint kínai írásjelek egyformán előfordulhatnak.
A japánok kedvelik a fekete-fehér kombinációt, melyet karmazsinvörössel ötvöznek. A természet és a fény harmóniájának megteremtése elengedhetetlen az ilyen otthonokban, ezért bambusz-és rizspapír tolóajtók segítségével nyitják egybe a tereket, napfényes időben a lakást és a kertet. Használati tárgyaiknál előtérbe helyezik a természetes anyagokat, például a fát, főleg a cseresznyefát és a bambusznádat.
Mivel Kínából származik a papír, a porcelán és a selyem, természetes, hogy ott ezekből készül a legtöbb kiegészítő: rizspapír paravánok, színes lampionok, nagyméretű padlóvázák (melyek akár ember nagyságúak is lehetnek), gazdagon díszített teáskészletek és tányérok, amik a hagyományokhoz hűen gondos kezek munkáját dicsérik.
A japánok előszeretettel világítanak rizspapír lámpákkal, melyek amellett, hogy biztosítják a szükséges fényforrást, rendkívül hangulatosak is. Motívum használatuknál erőteljesen megjelenik a bambusz, a krizantém és a cseresznyevirág, valamint a természet közeli minták.
Ha a távol-keleti stílus megnyerte tetszésünket, vagy legalább egy-két stílusjegye rabul ejtette ízlésünket és szeretnénk azokat a lakberendezési elképzeléseink során megvalósítani, akkor nyugodtan eldőlhetünk a kanapén, mert az áhított nyugalom és béke garantált. Akár egy-két kiegészítővel és dísztárggyal is fel lehet dobni a lakás hangulatát, így ötletesen egy csepp keletet lophatunk az otthonunkba.