Azt hiszem, az építkezés valamennyi fázisának megvannak a maga csapdái.
És talán éppen ezek miatt az alattomos csapdák miatt tartja azt a közvélekedés, hogy „az első házat az ellenségünknek építjük, a másodikat a barátunknak, a harmadikat magunknak.”
Be kell, valljam, hogy régebben sem szerettem ezt a tipikusan magyar bölcsességet - elfogadása ugyanis végtelen pazarlást feltételez. (Miközben a mondás igazsága sajnos lépten-nyomon visszaköszön a magyar lakásállományt látva…) Ez a pazarlás pedig végképp nem megengedhető napjaink pénz-, hitel- és támogatáshiányos világában. Mégis mit tehet az a kiszolgáltatott építkező, aki szeretné már első házát magának megépíteni? Először is tisztába kell, hogy kerüljön magukkal a csapdákkal. Íme, kettő mutatóba.
A nagyságrendek buktatói
Egy építkezés,de még egy komolyabb felújítás is, legnagyobb kihívásainak egyike, hogy folyamatosan több százezer forintos, de néha milliós nagyságrendű döntéseket kell hozni. Márpedig a legtöbb építkező nincs erre felkészülve. Hiányoznak a döntéshez szükséges információi, nem ismeri az értékelési szempontok teljességét és nem tanulta a racionális döntéshozatal lehetséges modelljeit sem.
Amikor a téglaiparban dolgoztam, komoly kihívás volt számunkra, hogy a tégla az építkezés elején beszerzendő építőanyag, az első komolyabb (akár 1,5-2 millió forintos) kiadás a házépítés során, és akkor kell róla dönteni, amikor még minimális tapasztalattal bírnak az építkezők a házépítésről.
Gyakran tapasztaltuk azt, hogy az építkezők 70-100.000 Ft megtakarítás érdekében bevállaltak egy olyan műszaki megoldást, ami aztán egy „örök kompromisszum” maradt az épületen. (A sors fintora, hogy éppen az építkezés elején kell olyan szerkezetekről, olyan építőanyagokról dönteni, melyek a későbbiekben nem, vagy csak aranyáron javíthatók. Az alapról, a vízszigetelésről és a falakról van például szó.)
Az építkezés elején a 70-100.000 Ft még sok pénznek tűnik – a hétköznapok szintjén persze az is. (Tán még pezsgőt is bontott a család odahaza a „jó vétel” után: „Mondtam én, hogy nekünk kell kezünkbe venni az anyagbeszerzést, lám, máris spóroltunk százezer forintot!”)
Aztán az építkezés közben átértékelődnek a nagyságrendek, s a házépítés, felújítás vége felé mindez már aprópénznek tűnik. Egyik volt kollégám mesélte, hogy az építkezés ezen szakaszában rendszeres esti programjuk volt, hogy elsétáltak a sarki bank automatához és kivettek pár tízezer forintot a másnapi költségekre. Amikor egyik nap nem kellett menjenek, már egész hiányérzetük támadt.
Folytatás facebook-kal
Folytatás Google-lal