Csapda, csapda hátán

Azt hiszem, az építkezés valamennyi fázisának megvannak a maga csapdái.
És talán éppen ezek miatt az alattomos csapdák miatt tartja azt a közvélekedés, hogy „az első házat az ellenségünknek építjük, a másodikat a barátunknak, a harmadikat magunknak.”
Be kell, valljam, hogy régebben sem szerettem ezt a tipikusan magyar bölcsességet - elfogadása ugyanis végtelen pazarlást feltételez. (Miközben a mondás igazsága sajnos lépten-nyomon visszaköszön a magyar lakásállományt látva…) Ez a pazarlás pedig végképp nem megengedhető napjaink pénz-, hitel- és támogatáshiányos világában. Mégis mit tehet az a kiszolgáltatott építkező, aki szeretné már első házát magának megépíteni? Először is tisztába kell, hogy kerüljön magukkal a csapdákkal. Íme, kettő mutatóba.

• A nagyságrendek buktatói
• Amikor a dolgok összeérnek

A nagyságrendek buktatói

Egy építkezés,de még egy komolyabb felújítás is, legnagyobb kihívásainak egyike, hogy folyamatosan több százezer forintos, de néha milliós nagyságrendű döntéseket kell hozni. Márpedig a legtöbb építkező nincs erre felkészülve. Hiányoznak a döntéshez szükséges információi, nem ismeri az értékelési szempontok teljességét és nem tanulta a racionális döntéshozatal lehetséges modelljeit sem.

 Amikor a téglaiparban dolgoztam, komoly kihívás volt számunkra, hogy a tégla az építkezés elején beszerzendő építőanyag, az első komolyabb (akár 1,5-2 millió forintos) kiadás a házépítés során, és akkor kell róla dönteni, amikor még minimális tapasztalattal bírnak az építkezők a házépítésről.
Gyakran tapasztaltuk azt, hogy az építkezők 70-100.000 Ft megtakarítás érdekében bevállaltak egy olyan műszaki megoldást, ami aztán egy „örök kompromisszum” maradt az épületen. (A sors fintora, hogy éppen az építkezés elején kell olyan szerkezetekről, olyan építőanyagokról dönteni, melyek a későbbiekben nem, vagy csak aranyáron javíthatók. Az alapról, a vízszigetelésről és a falakról van például szó.)
Az építkezés elején a 70-100.000 Ft még sok pénznek tűnik – a hétköznapok szintjén persze az is. (Tán még pezsgőt is bontott a család odahaza a „jó vétel” után: „Mondtam én, hogy nekünk kell kezünkbe venni az anyagbeszerzést, lám, máris spóroltunk százezer forintot!”)
Aztán az építkezés közben átértékelődnek a nagyságrendek, s a házépítés, felújítás vége felé mindez már aprópénznek tűnik. Egyik volt kollégám mesélte, hogy az építkezés ezen szakaszában rendszeres esti programjuk volt, hogy elsétáltak a sarki bank automatához és kivettek pár tízezer forintot a másnapi költségekre. Amikor egyik nap nem kellett menjenek, már egész hiányérzetük támadt.

Fontos tehát, hogy úgy kezdjünk bele az építkezésbe, hogy pontosan látjuk és megértjük az építkezés során felmerülő költségeket – az első naptól az utolsóig. És persze ne felejtsünk el kellő rátartással számolni – ez akár 20-40%-ot is jelenthet!
Az építkezés első szakaszában felbukkanó csapdákról részletesen írtam az Építem a házam könyvsorozat 1. és 2. kötetében. 

Amikor a dolgok összeérnek

Magyarországon az építkezések jelentős része még mindig „sorosan” zajlik. Azaz jönnek a mesteremberek egymás után, akiket a fővállalkozói szerepkörben tevékenykedő építkező bíz meg és igyekszik koordinálni. Miközben nem rendelkezik sem az ehhez szükséges szakmai tudással, sem – ami talán még fontosabb – az ehhez szükséges projektmenedzseri ismeretekkel. És mindenki életében eljön az a pillanat, amikor az új mester megérkezése után rápillant a már elkészült szerkezetekre, és megkérdezi: „Ki volt az a barom, aki ezt így csinálta?” (Többnyire ennél vaskosabb kifejezést használva…) Ilyenkor persze a megbízónak kellene igazságot tennie.
A mai modern házat egyébként is meglehetősen reménytelen így „sorosan” megépíteni – hiszen szinte minden mindennel összefügg. Az első nagy tanulság (és csapda) az ablakok beépítésénél érheti az építkezőt. Itt ugyanis látványosan összeér több szerkezet és több szakma.

Hova, milyen síkba kerüljön az elkészült falazaton belül a nyílászáró?

Ezt csak akkor tudják eldönteni az ablakot beépítő szakemberek, ha

• tudják, hogy a falazatra kerül-e még hőszigetelés, és ha igen, akkor milyen vastag (a hőszigetelést jó eséllyel később egy másik csapat fogja majd elhelyezni);
• tudják, hogy milyen fajta és milyen kialakítású árnyékoló kerül a nyílászáró elé - ezt pedig valószínűleg egy harmadik csapat építi majd be.

No és persze a nyílászáró feletti áthidalást korábban úgy kell már kialakítaniuk a falazást végző kőműveseknek (még egy szakma!), hogy az hőhíd-mentesen adjon helyet a nyílászáró-árnyékoló együttesnek.

Ha el akarjuk kerülni a szakemberek egymásra mutogatását ebben a témában, akkor ezt a falazat-áthidaló-hőszigetelés-ablak-árnyékoló csomópontot mindenképpen részletekbe menően meg kell terveztetni az építésszel. (Erre szolgál a kiviteli terv.)
A mi házunkon annak idején a nyílászárós és árnyékolós szakemberek közötti kommunikáció hiányosságai, például olyan lavinát indítottak el, ami egészen a festésig és a villanyszerelésig elért…

A tanulságos történetet meg is írtam az Építem a házam 3. könyvében – ha kíváncsiak vagytok rá, legközelebb itt is megosztom veletek! 

www.epitemahazam.hu