Mindig is érdekelt a környezetem, hogy tehetem otthonossá, hogyan tud megújulni időnként, akár teljesen megváltozni. Gyerekkoromban a nővéreimmel egy szobában laktam, és mininum havonta egyszer arra érkeztek haza, hogy mindenkinek máshol van a szobában az ágya, íróasztala, esetleg más a fal színe. Egyszer egy munkahelyi irodámat rendeztem át és festettem át egy hétvége alatt a főnököm nagy meglepetésére és természetesen nagy örömére. Ahogy az évek teltek azon kaptam magam, hogy bárkinél járok vendégségben már fejben átalakítottam az egész lakást, hogy milyen lenne, ha én laknék benne.

Nem tudom akkoriban miért nem vetődött fel bennem, hogy akár ilyen területen kellene képeznem magam, illetve, hogy egyáltalán létezik ilyen képzés.. Hogy erre miért vártam 40 évig, tényleg nem tudom. Aztán egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve az interneten találtam rá egy lakberendező iskolára hajnal 1-kor. Férjemmel reggel 6-kor közöltem a nagy hírt, hogy én bizony újra iskolába fogok járni. A két éves képzés végén oklevéllel a kezemben még mindig nem hittem el, hogy most már hivatalosan is „Lakberendező” vagyok. Gyakorlati tapasztalataimat a költözéseink és felújításaink során, illetve barátoknak, ismerősöknek adott lakberendezési tanácsadásaim során szereztem.

A legutóbbi munkám egy budai, I. kerületi 112 m²-es ingatlan felújítása volt. Az ingatlan korábban a Zichy család egyik leszármazottjának a birtokában volt. A lakásra igen rossz állapotban találtunk rá férjemmel, de mivel szándékosan olyan lakást kerestünk, amelyet maximálisan a saját igényeinkhez alakíthattunk, a megvásárlása mellett döntöttünk.

Mivel a lakás megvásárlásakor a bútoraink nagy része már rendelkezésünkre állt, ezért gyakorlatilag ehhez „szabtam” az átalakítási ötleteimet.

A bútorainknak külön története van. Szinte 90%-ig az interneten találtam rájuk. 2005-ben ráakadtam egy szállodai bútorokkal foglalkozó cégre.

Addig nem is hallottam olyanról, hogy vannak cégek, akik komplett külföldi szállodák bútorainak bontásával, eladásával foglalkoznak, amikor a szálloda frissíteni szeretné az arculatát. Így jutottunk hozzá rendkívül kedvező áron a Müncheni Mandarin Oriental Hotel elnöki lakosztályának a bútoraihoz, vagy a pár évvel ezelőtt megszűnt Meridien szálloda egy-egy székéhez, képeihez, íróasztalához.

Férjemmel nagyon szeretünk utazni, ha módunk van rá, és mindig is rajongtunk az elegáns hotelek berendezéseiért, amiket utazási magazinokban láttunk. Amikor megláttuk a vidéki szállodabútoros raktárában a számunkra kincset érő, de használt bútorokat, egy pillanatig sem gondolkodtunk tovább. Mindezt úgy, hogy az akkori lakásunk mindössze 29 m2-es volt! A bútorok több évig álltak egy pincében arra várva, hogy majd egyszer, ha lesz egy megfelelő méretű lakásunk hozzá, újra méltó helyen pompázhassanak.

Teltek az évek, közben három gyermekünk született és 2015-ben elkészült az az ingatlan, amely tökéletesen illett a meglévő bútorainkhoz. Számunkra ez olyan, mintha minden nap egy csodálatos szállodába érkeznénk haza, mintha utaznánk.

A felújítás során nyilván, mint mindenkinek rengeteg nehézségünk akadt. Egy házban sem rajonganak a bontási munkálatok okozta zajokért. Aztán kiderült, hogy akiket felkértünk az egész lakás felújítási munkálatainak elvégzésére, nem egészen szakértői minden munkafolyamatnak, illetve egy kicsit „vastagabban fogott a ceruza” az árajánlat megadásakor, mint az reális lett volna. Nagyon fontos tapasztalat volt, hogy igenis ki kell számolni mindent! Hány m²-t és mit bontanak, mennyi felületet burkolnak, festenek, stb. Ne fogadjuk el az olyan típusú árajánlatokat a szakemberektől, akik nem részletezik az ajánlatukban, hogy pontosan mit fognak elvégezni, milyen egységáron, mennyi idő alatt, csak nagy vonalakban írnak szép kerek számokat.

Naivan azt gondoltam, hogy 3-5 hónap alatt elkészíthető a lakás, korábbi tapasztalataim alapján. Ez végül 1 évig húzódott. Közben a már említett első vállalkozói csapatot lecseréltük.

Nem volt konfliktusmentes a második csapattal való munka sem, de a lényeg, hogy a lakás végül elkészült.

Nem volt egyetlen nap sem, hogy karomon a legkisebb gyermekemmel, aki akkor született, ne vettem volna részt a felújítási munkák felügyeletében reggel és este. Az ilyenkor szokásos feszültségek, és problémák kezelése ellenére minden perce megérte.

Már tudom, hogy időnként merész döntést hoztam, és sok mindenről le akartak beszélni a különböző mesteremberek. De az elképzeléseinkhez ragaszkodni kell, természetesen, amennyiben kivitelezhető tervekről van szó.

Így született egy olyan ötlet, hogy a lakás bejáratát át kell helyezni, ami talán nem annyira szokványos a budapesti társasházakban. Vagy a kőoroszlánok a fürdőszobában, amelyek a mosdót tartják.

Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, apránként minden a helyére került. Minden szobában a falakat saját fotók, festmények és rajzok díszítik.

Egy felújítás, építkezés során mindig megkérdezik a tulajdonosoktól, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek, és mi az amit utólag másképp csináltak volna. Amit a legjobban szeretünk, az talán a konyha és a nappali. Kényelmes, tágas, mind az öten folyton itt vagyunk. És mi az, amin változtatnánk? Semmin! Nekünk ez így tökéletes!

Az átalakításnál Manninger Zsuzsanna volt a lakberendező. Az elkészült lakásról a képeket Györgyfalvi Zita készítette.