Még mindig fiatal szakma a miénk, talán 30 éves sincs. De az eltelt évek nyomot hagytak rajta. Hol ilyet, hol olyat. Elfogadott, sokak által igénybevett szolgáltatássá vált, ez örvendetes. Ugyanakkor még mindig sok tévhit kering körülötte, amiről néha mi magunk is tehetünk.
Még mindig fiatal szakma a miénk, talán 30 éves sincs. De az eltelt évek nyomot hagytak rajta. Hol ilyet, hol olyat. Elfogadott, sokak által igénybevett szolgáltatássá vált, ez örvendetes. Ugyanakkor még mindig sok tévhit kering körülötte, amiről néha mi magunk is tehetünk. Van-e ránk szükség? Kinek igen, kinek nem, és miért? Megérjük-e az árunkat? Valóban magunknak tervezünk? Barátunk-e az internet? Sok hasonló kérdés merül fel nap, mint nap velünk kapcsolatban, amik elgondolkodásra késztetnek, bár nincs birtokomban a bölcsek köve, hogy tudjam mindegyikre az egyetlen igaz választ. De pár gondolatomat megosztanám az érdeklődőkkel.

Legelőször szögezzük le, hogy lakberendezőnek lenni nem szégyen. Attól, ha valaki belsőépítészként határozza meg magát, de nincs ilyen végzettsége, még nem lesz az. Viszont magunkra haragítjuk az ilyen esetekkel az egész belsőépítész társadalmat. Jogosan. A másik oldalról érkező azonosításunk, mely szerint fotelt tologatunk és esetleg a függöny színét is meghatározhatjuk, annak ellenére, hogy tologatunk és színeket is meghatározunk, szintén sértő. Az ellentét a két szakma (vagy jobb esetben hivatás) között nem feloldhatatlan. Ezt számos közösen megvalósított projekt bizonyítja.

A lakberendező terepe elsősorban a magánlakások és házak belső terének megtervezése az adott család konkrét igényei és lehetőségei szerint. Ezen belül minden olyan terület, amely nem engedélyköteles. Egyszerűen hangzik, de lakberendezési tervet készíteni nagyon összetett feladat. Minden család más személyek közössége, azon belül az egyes tagok kora, neme, foglalkozása, ízlése, elképzelése az otthonáról annyiféle lehet, hogy még az ugyanolyan alapterületű lakást sem lehet egy "átlagos" család számára berendezni. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha a lakás nem a jelenleg ott lakóknak épült. És akkor még az anyagi lehetőségek különbözőségéről nem is esett szó. Mert a lakberendező soha nem magának tervez! Ez egy bizalmon és őszinteségen alapuló közös munka. Természetesen a hosszú beszélgetések során megszerzett információk alapján kialakuló elképzelések átfolynak a tervező szűrőjén. Alakulnak, finomodnak menet közben, de az igazán családra szabott otthon olyan, mintha a benne lakók tervezték volna maguknak, ha alaposabban értettek volna hozzá. Akik felmérik a saját affinitásukat pl. a lakásfelújításhoz, beszerzéshez, összevetik a ráfordítható idejükkel, ott mindig felmerül a szakember segítségének igénybevétele. És ott nem kérdés, érdemes-e a lakberendező munkájára pénzt áldozni.

Maga a tervezői munka is többrétű, és különböző mélységig vehető igénybe általában. Ezt mindig az adott feladat és a megbízói igény határozza meg. A tervezői munka időigényes, előre nem is mindig meghatározható, hogy mennyire válik egy adott feladatnál azzá. De a szellemi munka értékét még gyakran alulértékelik a kívülállók.