Természetesen hidegburkolás, festés, melegburkolás – hangzik minden esetben a jól tájékozottak válasza...
Ám amikor a méregdrága, esetleg mélyebben erezett lapokra festés közben rászáll a csiszolás pora, lecsöppen a festék, még a gondos takargatás ellenére is, és utána hónapokig pucolhatjuk, amíg olyan nem lesz, mint az üzletben volt, nos akkor már korántsem annyira biztos, hogy jó döntést hoztak. Láttam már romokban lakásfelújítót, aki körömkefével próbálta visszavarázsolni százezrekért vett padlólapja szépségét. És szemtanúja voltam annak is, amikor a gyönyörű sötét bordó Tikkurilla falfestékkel lekent falakat beszürkítette a padlócsiszolás közben keletkezett por. Porszívózták a falakat, törölgették, végül újra legurították, hogy szép legyen.
Természetesen a sorrend korrekt, de nem minden esetben kell, vagy lehet előírásosan betartani. Ha igazán szép burkolatot vettünk, amit féltünk, vagy különleges falfestésünket óvnánk, akkor érdemes egy kis finomítást belevinni. Először jöjjenek csak a festők és végezzék el a durva munkákat: a két, vagy háromszori glettelést, élvédőzést, csiszolást, illetve az alapozó réteg felhordását. Tulajdonképpen akár az első réteg színt is felvihetik a felületre, aztán pihenő, jöhet a burkoló.
A csempék, padlólapok méretre vágása, felragasztása, fúgázása után, ha már minden megszáradt, alaposan védjük le az elkészült felületeket. És újra festés! Most jöhet a fedőréteg falra kerülése, a tapétázás és a mázolás, ha az is a listán van.