Visszatekintve az elmúlt 10-15 évre, elmondhatjuk, hogy mind a lakásvásárlás, az eladás és a kiadás terén is gyökeres átalakulások történtek. Megváltoztak az igények a vevők és az eladók, valamint bérlés iránt érdeklődők, illetve bérbeadók részéről is.
Budapest belvárosban, különösen a frekventált helyeken, 10 potenciális vásárlóból csak 2-3 keres saját lakhatási célra eladó lakást, mindenki más befektetési céllal szeretne vásárolni. A helyzet hasonló a vidéki egyetemi nagyvárosok, megyeszékhelyek esetén is. Ehhez tudni kell, hogy pl. egy belvárosi 1,5 szobás, új építésű 34 nm-es albérlet, az egy évvel ezelőtti árához képest kb. 25 százalékkal drágábban kiadható. Nem ritka, hogy az amúgy is magas árakra sokszor maguk a bérlők licitálnak felfelé, hogy mindenképp az övék legyen a kiadó lakás.
A lakásvásárlási kedv növekedésében közrejátszottak a közelmúlt bróker botrányai is, hiszen az egyetlen (egyelőre) biztos pont, elvehetetlen érték az ingatlan. Ha pedig az adott ingatlan történetesen jó adottságú, akkor a bérbeadással gyakorlatilag 7-8 százalékos éves hozam is realizálható.
Napjainkban egyre gyakoribb az un. rövid távú bérbeadás, ami mostanra elérte azt a szintet, hogy minimális nyelvtudással, és egy jó lokációjú ingatlannal az éves hét-nyolc százalékos hozam akár még magasabb is lehet. A közösségi szállás keresők profi webes felülettel segítik az egyszeri bérbeadók életét, és az önkormányzatoknál is egyre könnyebb az engedélyt erre a tevékenységre kiváltani. Az „egyéb szálláshely szolgáltatásba” a szálláshely használatán túl beletartozik például a takarítás, az ágyneműk mosása, vagy akár az internet használata is. Tehát nem kell különösebb szakértelem, hogy valaki felcsapjon szállásadóvá, csak némi szabadidő, jó kommunikációs készség, és természetesen egy lakás.