“Szerintem egy lakás akkor működik jól, akkor lesz élhető, ha logikus a térszervezés, a helyiségek megfelelő arányúak, praktikusan kapcsolódnak egymáshoz és mindennek megvan a helye” - bemutatjuk Sallak Andrea enteriőrtervezőt

Vannak, akik régóta, tudatosan készülnek a lakberendezői pályára, vannak, akik egy véletlennek vagy egy karrierváltásnak köszönhetik, hogy végül itt érnek révbe és vannak azok, akik, ösztönösen is érzik, hogy a bennük rejlő kreativitás kibontakoztatásához ez a leginkább testhezálló szakma. Ezt az utat járja Sallak Andrea enteriőrtervező, a LOSZ Év lakberendezője pályázat díjazottja.

- Mondhatnám, hogy már kiskorom óta lakberendező szerettem volna lenni, de ez nem így volt. Kanyargós út vezetett az enteriőrtervezésig. Ugyan a rajzolás, a művészetek iránti rajongásom végigkísérte az életem, ráadásul minden időmet szép tárgyak között, szüleim lakberendezési üzletében töltöttem, később mégis az ELTE-n szereztem diplomát francia szakon – mesél a kezdetekről Andrea. Hiába a vonzalom a francia nyelvhez, ha a kreativitás felülkerekedik, így első munkahelyéül egy grafikai stúdiót választott, majd ahogy elindult a hazai lakbkberendező képzés, egy percig sem habozott. Intenzív éveket töltött a Junior Art Center falai között, majd tudását tovább csiszolta az iskola mesterkurzusán, ahol neves belsőépítész tanároktól kapta a pályáját a mai napig meghatározó szemléletét.

- Amikor a megbízóm felhívott, hogy lenne számomra egy olyan feladat, amit szerinte csak én tudok megoldani, rendkívül jól esett, de ekkor még nem sejtettem, hogy mibe vágom a fejszémet. Amikor megláttam a helyszínt, minden képzelőerőmre szükségem volt, hogy meglássam benne a lehetőséget. Egy romosan is gyönyörű, Steindl Imre által tervezett, I. kerületi bérház belső udvarára vezetett, és kinyitott előttem egy ajtót, ami mögött egy sötét, mély lyuk tátongott. Ebből kellene lakást álmodni – vezeti fel győztes pályaművének történetét Andrea. Nevezett „lyuk” egy olyan 80 cm vastag falakkal határolt széntároló, vagy raktárhelyiség volt, aminek a szélessége nincs 2 méter sem, ellenben 6 méter magas. Ablak híján csak a bejárati ajtón át szűrődött be némi fény. Szerencsére csatlakozott hozzá egy kb. 3 négyzetméteres, vízkiállással rendelkező helyiség is, így a tervező számára nem volt teljesen reménytelen a helyzet. – Összesen 15 négyzetméter állt a rendelkezésemre ahhoz, hogy egy fiatal, egyetemet most kezdő fiú számára megfelelő otthont tervezzek. Engem nagyon inspirálnak a lehetetlen feladatok, a kihívások, ezért belevágtam – teszi hozzá mosolyogva.

A helyszín szokatlansága, az első látásra megoldhatatlannak tűnő feladat olyan egyedi megoldásokat kívánt, amelyek alkalmazásával nagyon ritkán találkozunk. A felújítást ráadásul az is nehezítette, hogy a ház műemlékvédelem alatt áll, így minden változtatást jóvá kellett hagyatni a hatóságokkal. Nehézségekben nem, hogy nem volt hiány, az egész projekt inkább egy ördöglakat bonyolultságával kecsegtetett. – Az is bonyolította a tervezést, hogy a leendő lakó egy olyan, minden igényét kielégítő otthont szeretett volna, amihez egy háromszor ekkora alapterület is kevés. Legyen benne nappali, ahol elférnek a barátai is, étkező legalább két főre, felszerelt és gépesített konyha, fürdőszoba, mosógép, kényelmes háló nagy franciaággyal, dolgozó, „házimozi” nagy tévével, és persze kellő mennyiségű tároló. Ekkora területen ennyi igényt kielégíteni valóban nem kis feladat – mutatja a kritikus pontokat a tervező.

Nem volt kérdés, hogy a megoldást a felfelé terjeszkedés jelenti, hiszen a 6 méteres, csodás, boltíves mennyezet erre lehetőséget kínált. A galériaépítés egyértelmű volt, de a méretezése okozott némi fejtörést: a mosdó 365 cm magas bejáratát úgy kellett megosztani, hogy a leendő fürdő álmennyezete fölött kialakuló kis alkóv még fentről megközelíthető legyen. Ezért a galéria szintjét itt csak 2 méter magasra emelhették. Alá került a mini konyha, amiben minden szükséges eszköz megtalálható: az egy medencés mosogató, a két zónás indukciós főzőlap és egy kombinált, mikrohullámú és sütő funkciós készülék is. – A belmagasság azonban bőven megengedte azt, hogy a lenti, nappali funkcióját ellátó tér tágasabb legyen, ezért a galéria bejárathoz közeli részét magasabbra terveztem. Ez a lépcsőzetesség több szempontból is hasznos lett: lent kellemesebb a térérzet, fent viszont kialakult egy dobogó, amire egy 190 cm széles, vastag matrac került, így itt egy igazán kényelmes hálórészt sikerült kialakítani. Mellette elfért egy kis home office, asztallal, polcokkal, ahol az egyetemista fiú nyugodtan tanulhat és hódolhat játékszenvedélyének – meséli a részleteket Andrea. Miután a helyiségnek nincsen ablaka, meg kellett oldani a szellőzést is. A bejárati ajtó fölötti félköríves ablak az egyetlen nyitható lehetőség, ezért ez kapott egy motoros vezérlést, így távirányítóval lentről és fentről egyaránt lebillenthető. – Ekkora térben nincs hely felesleges dolgokra, így a praktikum és a funkciók elhelyezése volt a fő cél. Fiatalos, letisztult, világos enteriőrt képzeltem el, inkább egy kicsit skandináv stílusban – foglalja össze a lakás jellegzetes stílusjegyeit.

A bútorozás sem járt kevesebb fejtöréssel, hiszen a rendelkezésre álló teret maximálisan ki kellett használni, minden bútort egyedileg kellett megtervezni. – Semmilyen kereskedelemben kapható mobilia nem jöhetett szóba, még a nappali kanapéját is kárpitossal kellett csináltatni. Rengeteg tárolóra volt szükség, ezért a galériára felvezető lépcsőt is szekrényekből állítottam össze. A méretezése úgy lett megtervezve, hogy egy 120 cm magas, beépíthető, fagyasztós hűtőszekrény elférjen alatta. Azért, hogy a fogantyúja ne rontsa el az összképet, az ajtaja érintéssel nyílik, vissza pedig egy apró rejtett motor húzza. Természetesen figyelni kell a gép megfelelő szellőzésére is. Mindegyik fok egy tárolót rejt magában, ami vagy fiók, vagy „push open” megoldással nyíló rekesz. Itt van elrejtve a konyhai főzőlap alatt a beépíthető mosógép is, aminek a vízellátása és elvezetése a falban, a mosogató alatti rendszerhez csatlakozik – avat be Andrea a rejtett és látványos trükkökbe.

Az ablaktalan, sötét „lyuk” lassan, de biztosan kezdett pazar otthonná alakulni, ennek azonban egyik kulcsa volt a megfelelő szín- és anyaghasználat. – Miután a helyiségben alapvetően sötét van, csak a világos színek jöhettek szóba. A natúr, meszes tölgyet fehérrel kombináltam, a falakat sem színeztem meg, hogy minél tágasabb legyen a tér. A padlót 60x60 cm-es, fehér greslappal burkoltam, ami alá padlófűtés került – mutatja, majd felhívja a figyelmet az egyik gyakori melléfogásra is, amire ebben a lakásban tökéletes ellenpéldát hoz. – Tévedés, hogy kicsi helyiségbe nem lehet nagyméretű burkolatot használni, hiszen a kevesebb fuga kevésbé osztja fel a teret. Miután nem szerettem volna egy kifejezetten férfias, hanem inkább semleges, de fiatalos enteriőrt alkotni, kiegészítő színként a türkizt választottam. Ez a textíliákon jelenik meg: a szék kárpitján és a párnákon.
Ez az árnyalat köszön vissza a fürdő burkolatán is. A pici helyiségből sikerült egy „luxus” fürdőszobát varázsolni, amiben elfért egy 160 cm széles, kényelmes, épített zuhanyozó. A kisméretű, kompakt vécé nem akadályozza a közlekedést, a 80 cm-es falvastagságot kihasználva, az átjáróba pedig egy aszimmetrikus, helytakarékos mosdó került – vezet végig a tervező azokon részeken, amelyekből jól látható, hogy egy lehetetlenül kicsinek tűnő helyiséggel is érdemes nagyvonalúan bánni.

Különleges belsőépítészeti megoldásokban itt nem volt hiány, sőt, az egész folyamat rendhagyónak nevezhető. Andrea a tervezés elején is tisztán látta, hogy ezt az extrém szűk teret valahogy tágítania kell, ezért egy optikai trükköt alkalmazott. Rengeteg tükröt hívott segítségül, melyeket bátran, mindenhol használt. Az eredmény pedig, hogy a lakás lényegesen nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában. – A fotókon is látszik, hogy aki ide belép, első pillanatban nem is biztos, hogy érzékeli a lakás fizikai határait A kanapé mögé, és vele szembe, az eredetileg meglévő falfülkébe is tükör került, ami széltében növeli a teret, ráadásul az érdekes oda-vissza tükröződés különleges vizuális játékot ad. A lakás végében, a konyha falán lévő tükör pedig hosszában szinte megkétszerezi a helyiséget.

A világítás, illetve annak megtervezése volt a projekt egyik kardinális pontja. Miután a helyiség ablaktalan, Andrea erre fektette a legnagyobb hangsúlyt. Az egyetlen, üvegezett bejárati ajtón keresztül a belső udvarról szinte semmi fény nem jut be, így azt mesterségesen kellett pótolni. Ezért sok funkcionális, és dekorációs célú fényforrás is található itt, amit ráadásul a tükrök is megsokszoroznak, így fényárban úszik a lakás. Az általános világításról a galéria aljába süllyesztett szpotok és a boltíves mennyezetről lógó design csillár gondoskodik, az étkezőpult felett irányított fényű függesztékek találhatók. – Nagyon sok LED szalagot használtam: a tükrök fölött, a konyha lábazatánál, ami a fehér padlót világítja meg, így a bútor szinte lebeg a térben. A lépcső különleges megvilágítása a galériára való feljutást segíti, de ez lett a szoba egyik fő látványossága is – hívja fel a figyelmet egy dekoratív részletre.

- Az egész folyamatot imádtam, hiszen nagy kihívás volt ennyi funkciót ekkora térben elhelyezni – teszi hozzá Andrea. – Ha mégis kiemelnék valamit, az a galéria megtervezése. Mint említettem, a legjobb térkihasználás érdekében lépcsőzetes szerkezetet találtam ki, ami fent megoldotta a háló problémáját. A tulajdonos mindenképp franciaágyat szeretett volna, persze egy bolti modell nem jöhetett szóba. Keresztben, 195 cm szélességben nem fért volna el, mellesleg fel sem lehetett volna juttatni a galériára. Igy jött az ötlet, hogy a lépcsőzetes szerkezetet használjam ki. Itt található még egy elképesztően látványos megoldás, ami a személyes kedvencem. A hátsó, 3 méter magas, boltíves falra egy olyan tükörborítást terveztem, ami mögött rejtett hangulatvilágítás található, és a közepére egy síkba süllyesztett, nagyméretű tévé került. Ezt elkészíttetni sem volt egyszerű, de a felszerelése komoly logisztikát igényelt. Egy ekkora tükröt baleset nélkül fel kellett emelni erre a szintre, ezt ráadásul csak akkor lehetett kivitelezni, amikor még félkész volt a galéria szerkezete. Így bravúrosan megvalósult a fiatalúr „házi mozi” álma is – mosolyog a tervező.

Andrea számára a legfontosabb, hogy az ügyfele valóban megbízzon benne. Higgye el, hogy az adott térbe belépve már a kezdet kezdetén látja a végeredményt, és ha engedi végigmenni az úton, és vele tart, akkor épp olyan otthona lesz, amilyet megálmodott magának. Ennél a megbízásnál ez volt a helyzet: szabad kezet kapott mindenben. Tervezői ars poeticáját is ebből kiindulva fogalmazza meg. – Számomra a tervezés során elsődleges szempont a funkcionalitás, minden más csak ennek a folyománya. Ebben a lakásban, jellegéből adódóan, ez különösen nagy hangsúlyt kapott, ám ez nem függ a négyzetméterektől. Szerintem egy lakás akkor működik jól, akkor lesz élhető, ha logikus a térszervezés, a helyiségek megfelelő arányúak, praktikusan kapcsolódnak egymáshoz és mindennek megvan a helye. Imádom azokat a feladatokat, amikor egy régi, rossz beosztású lakásból kell teljesen újat kialakítani. Minél lehetetlenebb a feladat, annál jobban izgat a megoldás, és addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a tökéletes irányt – foglalja össze a tervezéssel kapcsolatos gondolatait, melyek sokak számára iránymutatók lehetnek.

Ahogy ennek a lakásnak a példája is mutatja, átgondolt, hozzáértő tervezéssel a legkilátástalanabb alaprajzból is élhető teret lehet kihozni. Az enteriőrtervezés tehát egy olyan szakma, ahol a feladat túlmutat a lakás puszta berendezésén, dekorálásán. A cél sokkal inkább egy olyan otthon kialakítása, ami teljes mértékben személyre szabott, figyelembe véve a benne lakók életvitelét és egyedi igényeit. Ehhez sokszor újra kell gondolni a tereket, megtervezni a műszaki megoldásokat, a lehető legoptimálisabb berendezés függvényében. A szakember díjazására fordított összeg sokszorosan megtérül, hiszen egy laikus könnyen zsákutcába tévedhet. – Én irányt mutatok az megbízóimnak, megkímélem őket a téves, és sokszor költséges mellékvágányoktól. A legfontosabb célom az, hogy a folyamat végén a megbízó valóban magáénak érezze az otthonát – foglalja össze Andrea a tervezői szakma mibenlétét. – Ennek az enteriőrnek például meghatározó eleme a fény. Ezt nagyon átgondolva, aprólékosan ki kellett találni, meg kellett tervezni. Ehhez szorosan kapcsolódik persze a bútorozás, vagyis ahogy látszik, minden mindennel összefügg. Egy átalakítás során mindezt még az elején, komplexen át kell gondolni, amihez ajánlott szakember segítségét igénybe venni.

Andrea másodszor nyerte el a LOSZ Év lakberendezője címet, először 2020 márciusában, ami akkor nagyon váratlanul érte. A 2024-es azért különleges, mert a díjat a Lakberendezők Országos Szövetségének harmincadik születésnapján rendezett, Tervezők Bálján adták át. – Hatalmas megtiszteltetés, hogy a neves belsőépítészekből álló zsűri a név nélkül beadott pályaművek közül az enyémet ítélte a legjobbnak. Számomra ez óriási megerősítés, azt jelenti, hogy jó úton járok. Mérhetetlen büszkeséggel és örömmel töltött el, hogy a szakma elismerése mellett elnyertem a közönségdíjat is, ami szintén fantasztikus érzés.

És végül: miért ajánlja egy kétszeresen díjazott Év lakberendezője a kollégáknak, hogy mérettessék meg magukat? – A pályakezdők rengeteget tanulhatnak, fejlődhetnek a pályamunkájuk elkészítése közben. A gyakorló kollégáknak pedig lehetőség, hogy egy-egy érdekesebb projektjüket bemutathassák szélesebb nagyközönség előtt – foglalja össze Andrea.