"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson." - Írja Wass Albert csodaszép meséjében az erdőről. Igaza van.
Az erdő maga a vadság és a nyugalom, a káosz és a tökéletesség, a veszély és a biztonság. Az erdő a minden. Nem véletlen szeretünk ott sétálni vagy ott élni. Ha belépünk az erdőbe, tiszteljük meg a természetet, hallgassuk a csendet és a csendet megtörő madárcsicsergést, azt, ahogy lehull egy falevél vagy a bokorban zörög egy róka. Váljunk eggyé az erdővel, csodáljuk meg a fákat, melyeket nem ember ültetett, mégis tökéletes rendben vannak. Távolról lessük meg a vidám, a fák közt szaladgáló mókusokat, a pillangók táncát és a hangyák katonás sorát. Szívjuk magunkba a friss levegőt, melyet az ott csordogáló, életet adó patak hűsít le. Járjunk hangtalan, boruljunk le az anyatermészet előtt és vigyázzunk rá! Hiszen ha ő nincs, mi sem lennénk. Vegyük figyelembe, mit kíván tőlünk az erdő: ne zavarjuk meg a rendjét és becsüljük meg őt. Ezért cserébe ő otthont ad nekünk.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal