Időről időre egy-egy újdonság, vagy újdonságnak vélt, de tulajdonképpen ősi technika kerül előtérbe és egy ideig folyamatosan foglalkoztatja a belsőépítészet világát. A tradicionális eljárások mindig felkeltik az érdeklődést, egyrészt misztikusságuk és rusztikus megjelenésük miatt, másrészt egyre fokozottabb igény van az egyszerű környezetbarát megoldások iránt. Ilyen belsőépítészeti eljárás például a tadelakt.
A tadelakt egy ásványi alapú, tradicionális marokkói eredetű vakolat. Kellemes tapintású, de rendkívül kemény és vízálló, leginkább beltéri használatra való. Olyan ősi vakolat-technika, melynek lényege, hogy felhordás után, az egyedi összetételű meszes anyagot lapos, sima nagy keménységű kövekkel tömörítik, dörzsölik, polírozzák. A végeredmény egy rendkívül kemény, vízálló kéreg, amelynek tömörsége a víztározókban használt betonéval vetekszik. A tadelakt felhasználása igen széleskörű, alkalmas beltéri és kültéri falak, padlók, kádak, zuhanytálcák, mosdótálak, és akár asztallapok bevonására is, továbbá épített kályhák és kandallók burkolására használható. Csempe helyett is izgalmas szép, tartós felületet ad.
A marrakeshi berber mesterek szerint a technika már az ókorban is ismert volt. Kezdetben főleg ciszternák bevonására használták, később a fürdőkben, majd paloták egyéb helyiségeiben alkalmazták, az elnevezés a berber dellek szóból ered, jelentése: gyúrni, összenyomni, dörzsölni. Az alapanyagot a Marrakesh környéki mészbányákból nyerik, égetik, majd oltják. Ásványi és földpigmentekkel rendkívül változatosan lehet színezni, bár az eredeti színezéke a vörös okker.
Hogyan készül?
Általában házilag nem vagy nagyon nehezen készíthető el, de külföldi tanfolyamokon ezt jó pénzért tanítják. Hazánkban és talán Európában is még nagyon kevés kivitelező tudja igazán jól végezni ezt a technikát, de hát gyakorlat teszi a mestert. Nézzük részletesebben, hogyan is zajlik egy ilyen folyamat.
- Az alap fal, mely lehet tégla, kő, vagy agyag patics, durvított felületű, mindig legyen egy kissé előnedvesített, nyirkos. A felhordás bármilyen simítóval, glettvassal, szivacsos‑simítóval, stb. elvégezhető.
- Először felvisznek egy vékony alapozó réteget, aztán várnak, amíg a fal magába szívja a nedvességet a masszából. Ha már kellően szikkadt, jöhet a második réteg is, amely kenhető vastagabban is, kitöltve a nagyobb egyenetlenségeket.
- Ismét várnak, hogy száradjon, a levegő hőmérséklettől és a páratartalomtól függően ez lehet néhány perc, vagy akár pár óra is. Megismétlik a folyamatot legalább három rétegben, vagy ahányszor szükségét érzik.
- Kellő száradás után kerül fel az utolsó finomabb, krémszerű réteg, ezzel gondosan tömítik a vékony repedéseket, apró lyukakat. Ez adja meg a végső kinézetet és a színt.
- Nagyon sok tapasztalatot igényel a felhordás ritmusa, mikor mennyi időt kell hagyni a rétegek száradásának és milyen sűrű legyen a felhordott massza, vagy mennyire vastagon vigyék fel.
- A legvégső fázis a vakolat kidolgozása, a legfelső vízzáró kéreg létrehozása. A cél: a kemény, fényes felület. Az utolsó réteget dörzsöléssel tömörítik, erre nagy keménységű sima felületű köveket alkalmaznak. 7-es keménységű féldrágakövek, mint a különféle kvarcok, már alkalmasak erre. Ma már magas keménységű porcelánból készítenek ehhez célszerszámot.
- Egy nap száradás utána a falat átcsiszolják a kővel még egyszer. A cél az, hogy minél fényesebb legyen a kinézete. Ez után következik a szappanos csiszolás. A szappan (sztearinsavat tartalmaz) kémiailag kötődik a mészhez, így létrejön egy kalcium-sztearát réteg, ami nagyon hidrofób, azaz víztaszító. A szappanhoz kevernek még disznózsírt, a pálmaolajat és a kálium-hidroxidot is.
- A következő pár napban még többször, vékonyan átkenik és dörzsölik a felületet a szappannal, hogy a tadelakt teljesen kész legyen.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal