Két bónusz építkezőknek

Valamiért szeretjük a ráadást. A listáknak a legizgalmasabb pontját mindig a +1-dik pont jelenti. Ma én is két ilyen „ráadást” szeretnék bemutatni – kimondottan építkezőknek címezve.

• Az a bizonyos negyedik szempont
• A rezsicsökkentés egyik ritkán emlegetett módja

Az a bizonyos negyedik szempont

Az építkezés előkészítési szakaszát részletesen tárgyaló Építem a házam című könyvünkben mi is három szempontot fogalmaztunk meg, amelyeket a házépítő vagy házfelújító jogos igényként fogalmazhat meg jövendő házával szemben:

• legyen gazdaságosan megépíthető,
• legyen gazdaságosan üzemeltethető,
• legyen jó benne lakni (itt arra a bizonyos, nehezen számszerűsíthető lakó közérzetre gondolunk).

Csak később jutott eszembe, hogy igazából ehhez a listához egy +1-dik igény is kapcsolható lenne:

• a házunk legyen összhangban a gondolkodásmódunkkal, még fennköltebb szót használva, a világképünkkel.

Ha nem így történik, akkor – lehet, hogy csak tudat alatt – valahogy nem igazán fogjuk jól érezni magunkat az otthonunkban.
Ennek a szempontnak az érvényesülése jól tetten érhető például a passzívházaknál, ezeket egyesek a jövő egyedüli útjának, mások pedig természetellenes zsákutcának tartanak.
De hozhatok más példát is. Aki extrém módon ragaszkodik a természetes anyagokhoz, annak nem célszerű polisztirollal szigetelnie a házát, mert rosszul fogja érezni magát, amikor megtudja, hogy ez kőolajszármazék műanyag.
Akinek ellenben az a nagyon fontos, hogy mindenben a legjobb ár-érték arányú megoldásokat használja, neki viszont valószínűleg éppen a polisztirol lesz a legjobb hőszigetelés háza falaira. Íme, még egy példa arra a nagyon fontos állításra, hogy mindenki számára másmilyen az ideális ház.

A rezsicsökkentés egyik ritkán emlegetett módja

Mostanában a „rezsicsökkentés” divatszó lett. Ez akár örömtelinek is lenne nevezhető, ha nem töltődött volna meg túlzottan is politikai tartalommal. Emiatt ugyanis félő, hogy az emberek jelentős része kívülről várja majd költségei csökken(t)ését, és kevesebbet tesz érte önmaga.
Különböző felmérések megmutatták, hogy Magyarországon az emberek jövedelmük nagyon nagy részét költik a rezsiköltségeikre.

Az is többé-kevésbé ismert már, hogy takarékoskodni kétféleképpen lehetne:

• különböző beruházásokkal energiatakarékosabbá tesszük házunkat (hőszigetelünk, árnyékolókat építünk be a nyári meleg ellen, hatékonyabbá tesszük fűtési rendszerünket, alternatív, megújuló energiaforrásokat használunk stb.),
• változtatunk életmódunkon.

Létezik azonban itt is egy „+1-dik szempont”, ami valahol az előző két lehetőség keverékének is tekinthető.
Biztos, hogy minden beruházást nekünk egyedül kell finanszíroznunk?
Társasházakban lakók számára nem csak lehetőség, de sokszor kényszer is az, hogy egy-egy komolyabb beruházást a házon közösen kell, elvégezzenek. Sokan éppen azért költöznek családi házba a társasházból, mert megelégelik, hogy néhány visszahúzó lakótárs miatt nem tudnak egyről a kettőre jutni.
Ezzel az előnnyel azonban a családi házban lakók nem tudnak élni. (Ezért is számít jóval drágább lakhatási formának a családi házas a társasházi létnél.)

Pedig lakóközösségeket családi házas környezetben is ki lehetne alakítani – igaz, kicsit több munkával és kezdeményezőkészséggel. Ezek a lakóközösségek termelhetnének közösen haszonnövényeket, vehetnének közösen fűnyírót és más drágább ház körüli eszközt, építhetnének akár még közös napelemtelepet is, megszervezhetnék közösen a belvárosba eljutást – a példák még hosszan sorolhatók lennének. A lényeg, hogy ezáltal mindenki kevesebbet fizetne, mintha mindent egymaga akarna megoldani.

Nálunk (az individualista magyaroknál J) még gyerekcipőben jár az ilyen összefogás, a nálunk jóval gazdagabb országokban azonban mind gyakoribbá válik.

Ha valaki a környezetében tud ilyen példáról, nagyon szívesen venném, ha megírná nekem.