A fűtött épületek határoló szerkezeteiken (falak, nyílászárók, födémek, padlók) keresztül adják le energiájukat a náluk hidegebb környezetbe. Minél kevesebb ez az energiaveszteség, annál kevesebbet kell visszapótolnunk az adott helyiségbe, vagyis kevesebbet kell fűtenünk, ami sem környezetvédelmi szempontból (kevesebb károsanyag-kibocsátás a légkörbe), sem pénzügyi szempontból nem érdektelen.
Műszaki tudnivalók
Egy talajon fekvő padló esetében a határoló szerkezet általánosan a következő rétegekből áll:
- burkolat
- ágyazóréteg
- aljzatbeton
- hőszigetelés
- vízszigetelés
- aljzatbeton
- tömörített homokos kavicságy
- termett talaj
A fenti rétegrendben a hőszigetelés a talajban lévő nedvességhatástól védve helyezkedik el, tehát az MSZ 7573 számú, az EPS termékek beépítéséről rendelkező szabvány szerint normál terhelés (lakóépület) esetén legalább EPS 100 jelű termékosztályú polisztirolhabot (AUSTROTHERM AT-N100) kell beépíteni. (A „100”-as jel azt mutatja meg, hogy mennyi a 10%-os összenyomódásnál az anyagban mért nyomófeszültségi követelményérték kPa-ban.)
A jelenlegi tervezési – kivitelezési gyakorlatban a talajnedvesség elleni szigetelés feletti rétegeket 10, max: 12 cm vastagságba sűrítik bele. Figyelembe véve az aljzatbeton 6-7 cm-es méretét, könnyen kiszámolhatjuk, hogy a beépített hőszigetelő anyag vastagsága nem lehet több, mint 2-4 cm. Ilyen rétegrend esetén a padlószerkezet eredő hőátbocsátási tényezője nagyobb, mint 0,75 W/m2K. Ha megnézzük, hogy az 1246/2013 kormányhatározat szerint 2015-től új épületek talajjal érintkező padlójára 0,30 W/m2K lesz a hőátbocsátási tényező követelmény, megállapíthatjuk, hogy padlóink nagyon „alulszigeteltek”.