Tegyük fel, hogy építőanyagot szeretne venni. Bár sajnos tartok tőle, hogy a mostani téma nem csak az építőanyagokra érvényes. Elmegy a kereskedésbe, ahol óriási választék fogadja. A termékek meglehetősen egyformán néznek ki (a csili-vili csomagolástól most tekintsünk el), vagy éppen egyáltalán nem látszik, mi is maga a termék (mert benne van egy zsákban vagy vödörben). Gondos vevő módjára átböngészi a csomagoláson levő címkéket, és lám-lám, azokon is szinte azonos műszaki paraméterek szerepelnek.
Ezek után Ön, mi alapján döntene?
Valószínűleg csak kevesen vágják rá egyből a gyakorlatban mégis legtöbbször megtapasztalt választ: az ár alapján. Ez a válasz egyébként a fenti esetleírás alapján teljesen logikus lenne.
Csak egy a gond.
A mai magyar valóság az, hogy a teljesen egyformának tűnő termékek korántsem egyformák! A rajtuk feltüntetett műszaki paraméterek gyakran köszönőviszonyban sem állnak a tényleges tudással.
Az egyik építőanyag-ipari szakmai szövetség a közelmúltban átfogó vizsgálatokat végeztetett a piacon a saját szakterületén árult termékek között. Az eredmény lehangoló volt: akadt olyan termék, amelynek a műszaki paraméterei a valóságban 40–70 százalékkal(!) tértek el a leírtaktól. Figyelem, minőségről még szó sem esett, egyszerűen azt vizsgálták, hogy az van-e a csomagolásban, mint ami rá van írva.
A jelenség oka nyilvánvaló: A csökkenő hazai kereslet árversenyt gerjesztett a piacon, miközben az alapanyagárak folyamatosan emelkedtek. Mit volt, mit tenni(?), a gyártók jelentős része elkezdte „kispórolni” a termékekből a drágább összetevőket…
A gond az, hogy a fogyasztók ilyen jellegű megkárosítása ma Magyarországon gyakorlatilag semmilyen következménnyel nem jár. Ezért is terjed a gyakorlat…
A Fogyasztóvédelmi Hatóság kapacitása ma legfeljebb arra elég, hogy az életre és egészségre veszélyes termékeket kiszűrje a piacról (ilyenekből is van elég…), márpedig az építőipari termékek túlnyomó része „csak” az elkészült épület minőségére nézve veszélyes.
A vásárló, tehát Ön csak magára számíthat érdekei védelmében. Sajnos nagyon okos tippekkel nem tudok szolgálni, de a jelenségre mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet. A márka hírneve, a forgalmazó szavahihetősége és felkészültsége, a különböző tanúsító védjegyek talán valamiféle támpontot jelenthetnek ebben a zavaros helyzetben. Csak bízni lehet abban, hogy a szakma és a hatóságok a nem túl távoli jövőben végre szembenéznek ezzel az igencsak bizalomromboló problémával…