A bitumenes szigetelésű lapos tetők felújítása során a tető állapotának felmérése után el kell dönteni, hogy a hőszigetelést is felújítjuk-e. Azt is meg kell határozni, milyen módon és, milyen minőségben szeretnék a lapos tető vízszigetelését felújítani.
A sorozat előző részében a lapos tető állapotának felméréséről szóltunk. A felmérés eredményét értékelve kell meghoznunk döntésünket.
A tető hőszigetelése
Ha már teljesen elázott hőszigetelés, akkor az sem tartható meg, hiszen annak lassú kiszáradása nehézkes, alig garantálható, és e közben környezetének szerkezeteit tartósan károsítja, elnedvesíti. A hőszigetelés megfelelősége mellett arra is kell figyelni, hogy a beltéri felületek hőmérséklete a használati párák jelenléte esetében se okozzon kedvezőtlen mértékű páralecsapódást (kapilláris kondenzációt), mert ez penészesedést eredményezhet vagy éppen fenntartja, sőt fokozza azt.
A kiegészítő vagy új hőszigetelés (akár csak új vízszigetelő anyag elhelyezése esetében) dönteni kell a szigetelőanyag rögzítéséről is. E tényt a hőszigetelés anyaga, valamint a meglévő tetőfelület átnedvesedésének, átázottságának mértéke határozza meg:
- terhelés (kavics, betonlap, terasztető vagy zöldtető stb.)
- ragasztás (forró bitumen, hideg bitumen, hidegragasztók, PUR-hab stb.)
- mechanikus módon (például különböző típusú dübelekkel)
A lejtések mindenütt legalább 2 százalékosak legyenek (vápában ennek megfelelően 1,2–1,5 százalék megengedett). Ha szükséges a lejtések korrekcióját is végre kell hajtani:
- cementbázisú lejtésképzőkkel (fontos a minimális vastagságot az alkalmazási előírásokban ellenőrizni)
- bitumenbázisú lejtésképzőkkel elkészíteni (bitumenes emulzió + kvarchomok vagy valamilyen őrlemény + cement).
Számítani kell arra, hogy a kész aljzatok hőhatás és szerkezetmozgás miatt – dilatációk, hőtágulások, lehajlások, szerkezeti elemek csatlakozásának elmozdulásai stb. – különböző irányban és mértékben elmozdulnak. Erre vonatkozóan a helyszíni szemlén, láthatóan is, teljes körű tapasztalatokat lehet szerezni, a kialakulásának helyére, irányára és nagyságára vonatkozóan.
A tetőfelújítások leggyakoribb kérdése az, hogy milyen minőségű lemezekkel és hány rétegben készíthetők a vízszigetelések.
Ezt is több tényező határozza meg:
- mennyire nedves, átázott a tető felülete (ugyanis nedves tetőhöz csak páraelvezetéssel rendelkező alátétes lemezek a legalkalmasabbak)
- készül-e kiegészítő hőszigetelés (ha igen, a mechanikus rögzítés vagy ragasztás nem nélkülözhető)
- milyen lesz az új vízszigetelés rögzítése (lásd előbbi leírásokban)
- mekkora legyen a szigetelés időállósága, garanciája (oxidbitumenes lemezeknél csak 5 év, modifikáltaknál 10-45 év a vízzáróság garanciája)
- egyenes rétegrendű lesz-e a tetőszerkezet vagy takart (azaz fordított rétegrendű, leterhelt tetőszerkezet) a szigetelés szempontjából
- milyen módon valósul meg a felső/záró szigetelő lemez napsugárzás elleni fényvédelme (törekedni kell az élettartam növelő felületi bevonat alkalmazására)
- szakkivitelező kockázati felelősségének a kérdése (az egyrétegű szigetelőlemezzel készített tetőfelújítás kockázata nagyobb, mint a két rétegben elkészített megoldásoké)
Hogyan tovább?
Elsődlegesen el kell dönteni, hogy a felújítás csak a vízszigetelésre korlátozódik, vagy értéknövelő módon kiegészítő hőszigeteléssel együtt készítik.
Ha csupán a vízszigetelés felülete lesz felújítva, a lejtéskorrekció végrehajtása után a felületet perforálni szükséges. A perforáció elkészítése előtt azonban a szigetelni kívánt felületet bitumenes kellősítővel kell bevonni, és csak ezután készülhet a tetőperforáció. A kialakult gyakorlat szerint általában 3–4 db/m2 mennyiségű, átmérőjében 20 mm nagyságú lyukat kell a meglévő szigetelésbe mélyíteni úgy, hogy az a betonaljzatig, vagy a hőszigetelés felső harmadáig leérjen. Így lehet biztosítani a szerkezet kedvező kiszáradását.
A következő lépésben a felújító lemez kiválasztása következik. Ez lehet egy- és kétrétegű szigetelési rendszerben készített. Az egyrétegű rendszer esetében a választott SBS (elasztomerbitumenes) lemez általában 5 mm, vagy ennél vastagabb, amíg a kétrétegű felújítások alátét és zárólemezre különülnek el. A rétegek összvastagsága azonban nem kevesebb 6,5-7 mm-nél.
Hosszú időre
Ha nagy élettartamú megoldást szeretnénk, akkor a kellősített felületre, páraelvezető csatornával gyártott lemezeket közvetlenül lehet fektetni, amely lemezeken alul a gyárilag ráépített ragasztó sávok, az enyhe lánghatás eredményeként aktívvá válnak, és gyorsan a felújítani kívánt tetőfelülethez ragadnak. A kész szigetelés felületére ajánlott továbbá az alu pigmenteket tartalmazó, élettartam növelő bevonat felhordása, amely 4-6 évvel meghosszabbítja a felújított tetőszigetelés élettartamát. E lemezekkel való felújítás már eleve értéknövelést eredményeznek. Természetesen lehet egy rétegben is kiépíteni a rendszert (kellősítés + 5,6 mm vastag SBS lemez + élettartam-növelő bevonat).
A szegélyező és dilatációs bádogos szerkezetek helyett, azok kiváltásánál törekedni kell a modifikált bitumenes lemezek alkalmazására. Így a tető szigetelése homogénebb, anyagfolytonosabb lehet. Az összefolyók felújításakor az EPDM anyagú „szegélyező béléselemek” egyszerűsítik a szigetelési csomópontképzést. Rendkívül fontos azonban az új elem tömítettsége a „bennmaradó” régi lefolyócsőhöz (a régi szegélyező fémlemezeket ki kell bontani). A tetőn lévő pára- és salakszellőzőket le kell bontani, de a helyüket megtartva az új szellőző elemekkel szükséges biztosítani a korábbi kiszellőztetettséget is.
Ez is érdekelhet
A szegélyek kialakítása a tető legkényesebb csomópontja
- párazárást az új szigetelésen is ki kell alakítani, de kis aljzatmozgásoknál szegélyező bitumenes lemezrögzítés is elég
- várhatóan nagyobb aljzatmozgások (szálas és hab anyagú hőszigeteléseknél) esetében mechanikus módon (dübellel) kell az új szigetelő lemezvégeket rögzíteni
- 60 cm vagy ennél magasabb attika falra felvezetett szigetelőlemezt kiegészítő rögzítő szegéllyel kell biztosítani a lecsúszás ellen
- és általában, ha a szigetelni kívánt függőleges vagy vízszintes felület nem „bitumenes jellegű” azaz nem bitumennel bevont, úgy kellősítő bitumenes mázzal kell előkészíteni, kellősíteni
Kiegészítő hőszigetelés
Ha a tetőfelújítás során kiegészítő hőszigetelés is készül, el kell dönteni a rögzítés módját. Amennyiben a födém szilárd aljzatszerkezetébe dübel nem hajtható be, illetve terheléssel sem rögzíthető a szigetelési rendszer, úgy lehetőség van a gyorsított bitumenes ragasztási technológiák alkalmazására. Ennek lényege, hogy olyan lemezek alkalmazását teszik lehetővé, amelyekkel a hőérzékeny EPS-hab hőszigetelésekre közvetlenül is rá lehet melegíteni a kétrétegű bitumenes szigeteléseket, károsodás, kedvezőtlen felmelegedés nélkül. A mai gyakorlatban a panelépületek felújítási programjainak ez a legkedveltebb megoldása. Lényege, hogy a lefektetett és PUR rögzítésű EPS-hab hőszigetelő anyagra öntapadó bitumenes lemezt fektetnek, majd ezután 4 mm vastag SBS modifikált bitumenes lemezt hegesztenek le illetve az alátétlemezre. A zárólemez fektetésekor keletkező hő elég, hogy az alátétlemez károsodás nélkül ráragadjon az EPS-habra.
A felújítás értéknövelő megoldásának a leghasznosabb módja, ha az zöldtetőként valósul meg. E felújítás során azonban a zöldtetők építésének szempontjait kell alkalmazni, a vonatkozó ÉMSZ Irányelveinek maradéktalan betartása mellett.
Haraszti László
okleveles építészmérnök, szakmérnök
elméleti oktató, műszaki tanácsadó
Icopal Villas Kft.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal