Talán az egyetlen előnye, mely röviden leírható, hogy nem kell vezetékezni (de a központnak, vagy vevőnek és esetleg a kültéri szirénának is a tápellátását, leginkább hálózati feszültségről biztosítani kell). A hátránya sajnos ennél sokkal több. A legfontosabb hátrányai: könnyebben szabotálható (működésének lehetetlenné tétele jelzés nélkül); viszonylag sűrűn kell bennük elemet cserélni, vagy akkumulátort tölteni (az összes érzékelőben); az elemek, akkumulátorok merüléséről nem biztos, hogy figyelmeztetést kapunk (egyszer csak nem fog működni); az elem kímélése érdekében sokszor egy-két jelzés után hosszasan úgymond lekapcsolnak (azaz egy-két jelzés után, akár 15 percig semmilyen jelzést nem tudnak adni). További hátrányuk, hogy általában nem olyan precíz eszközök, és csak egy-két érzékelő típus létezik belőlük (nagyobb áramfelvételű eszközökből nem gyártanak vezeték nélkülit, mert gondot okozna az áramellátása hosszú ideig elemről, vagy akkumulátorról), valamint nem utolsó sorban a jó minőségű „nem hobbiáruházban, vagy barkácsboltban” vásárolt vezeték nélküli riasztó jóval drágább.