Baktai Bianca rutinos pályázónak számít, hiszen számos alkalommal indult már a Homeinfo Év szobája, illetve Év fürdőszobája pályázaton és szinte minden alkalommal elismerésben is részesült: legutóbb az Év szobája 2026 első díját vihette haza. A lakberendezési tervezés iránti szenvedélyről és a megmérettetés fontosságáról beszélgettünk a győztes pályázóval.
- A pályázatok számomra elsősorban nem a versengésről szólnak, hanem arról, hogy időről időre kilépjek a megszokott keretek közül, és megmutassam azokat az ötleteket is, amelyek egy hétköznapi megbízás során talán nem kapnának ekkora teret – kezdi Bianca szokásos lendületével a történetét. - Természetesen nagyon jó érzés, amikor egy szakmai zsűri is értékeli ezt a munkát, de számomra a legnagyobb siker mindig az, amikor egy terv történetet mesél és érzelmeket vált ki. Azt hiszem, ez motivál újra és újra a nevezésre. A díjak természetesen megerősítenek abban, hogy érdemes a saját utamat járnom, de nem a trendek követése vagy diktálása a célom. Inkább arra törekszem, hogy minden projektnek saját karaktere és hangulata legyen.
Az idei Év szobája pályázaton olyan nappali enteriőr megtervezését várták az indulóktól, ahol a színharmónia kapja a főszerepet, és a tér valódi karaktert, személyiséget kap. - A kiírás arra ösztönzött, hogy merjek eltávolodni a megszokott megoldásoktól, és olyan koncepciót alkossak, amely érzelmeket vált ki és történetet mesél – mutatja a pályaművét a tervező, aki az első helyezést az "Ahol a város elcsendesül" című munkájára kapta.
Miután átolvasta a kiírást, Bianca először nem bútorokban vagy anyagokban gondolkodott, hanem hangulatban. Egy olyan hely megalkotására törekedett, ahol a város nyüzsgése kívül marad, és a képzeletbeli lakókat egy játékos, mégis megnyugtató világ fogadja. Innen született az „Ahol a város elcsendesül” koncepciója. A pasztell árnyalatok, a bézs, a púderes rózsaszín és a meleg neutrális tónusok, a lágy formák, a galériás hálótér és a csúszda mind-mind ezt az élménygazdag, ugyanakkor kissé álomszerű atmoszférát erősítik.
- A tervem nem egy konkrét megrendelőnek készült, inkább azokat akartam megszólítani, akik nyitottak az egyedi megoldásokra, szeretik a karakteres tereket, és az otthonukra nem csupán funkcionális helyként, hanem élménytérként is tekintenek – foglalja össze a lényeges pontokat Bianca.
A terveken több szokatlan megoldást is láthatunk. - A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy a látványos, játékos elemek, mint a galériás hálótér vagy a csúszda, ne öncélúak legyenek, hanem természetesen illeszkedjenek a térbe. Fontos volt, hogy a különleges megoldások mellett az enteriőr megőrizze az otthonosságát és a funkcionalitását is. A bútoroknál az organikus formákat és a puhább vonalvezetést részesítettem előnyben, a textíliák pedig tovább erősítik az otthonos, komfortos érzetet. A kiegészítők esetében fontosnak tartottam, hogy ne csak dekorációként működjenek, hanem hozzájáruljanak a tér történetéhez és hangulatához. Szerintem ez jól mutatja, hogy egy tér hangulatát nem kizárólag a színek határozzák meg. Ugyanilyen fontos szerepet játszanak az anyagok, a formák, a világítás és a kiegészítők is. Ugyanabból a színvilágból kiindulva teljesen más történetbe csöppenünk, és számomra éppen ez a tervezés egyik legizgalmasabb része.
Bianca magasra tette a lécet azzal a törekvésével, hogy a kezdeti ötletet következetesen vigye végig a tervezés teljes folyamatán. Pályaműve egy erős hangulatra épült, és ilyenkor könnyű elveszni a számtalan lehetőség között. Folyamatosan azt vizsgálta, hogy az új elemek hozzátesznek-e bármit is a történethez. Sokszor előfordul, hogy egy bútor, egy szín vagy egy dekoráció önmagában jól működik, de a teljes koncepció szempontjából már nem feltétlenül a legjobb választás. Itt a legnagyobb feladatot a terv alapjául szolgáló nyugodt, álomszerű hangulat megőrzése adta.
A világítás tervezésének Bianca kulcsszerepet szánt. - Szerettem volna elérni, hogy a terek nappal és este is teljesen más, mégis ugyanolyan erős élményt nyújtsanak. Számomra a fény nemcsak funkcionális elem, hanem ugyanúgy tervezési eszköz, mint az anyagok vagy a színek. Többféle fényréteggel dolgoztam: megjelentek a dekoratív függesztékek, a rejtett hangulatfények, a galéria csillagos égbolt hatású megvilágítása, valamint a különböző asztali és fali lámpák. Fontos volt, hogy a nagy üvegfelületeken keresztül látható városi panoráma este is a tér részévé váljon, ezért a belső világítást tudatosan úgy alakítottam ki, hogy ne versenyezzen a látvánnyal, hanem finoman kiegészítse azt.
Több olyan megoldást is láthatunk, amelyek egyszerre szolgálják a funkcionalitást és az élményt. Ilyen például a galériás hálótér, amely nemcsak plusz funkciót ad a nappalinak, hanem izgalmas térélményt is teremt. A galériát összekötő csúszda játékos elemként jelenik meg, ugyanakkor a koncepció szerves része. Különleges részlet a csillagos égbolt hatású mennyezet, valamint a hatalmas panorámaablakok hangsúlyozása is, amelyek szinte díszletelemként vonják be a városi látképet a belső térbe.
- A legtöbb időt a részletek finomhangolása kellett szánnom. Sokszor nem a nagy döntések a legidőigényesebbek, hanem az, amikor az ember újra és újra végignézi a terveket, módosít egy anyagot, egy színt vagy egy arányt, hogy végül minden a helyére kerüljön – foglalja össze a nehezebb momentumokat Bianca. - A legfontosabb tanulság talán az, hogy mindig az összképet kell nézni. Egy szép bútor, egy különleges burkolat vagy egy látványos részlet önmagában még nem garantál jó enteriőrt. Attól működik egy tér, ha az elemek nem egymással versenyeznek, hanem erősítik egymást. És néha legalább olyan fontos tudni, mit hagyjunk ki egy tervből, mint azt, hogy mit tegyünk bele – teszi hozzá.
Bianca tervezői gondolkodásában fontos szerepet játszik az érzelmi kapcsolódás. - Hiszem, hogy egy jól működő enteriőr nemcsak szép, hanem érzéseket is kivált, és valamilyen történetet mesél el. Az idei két pályaművemben is erre törekedtem: olyan tereket alkottam, amelyek karakteresek és emlékezetesek, mégis élhetőnek hatnak. (szerk: Bianca az Év fürdőszobája 2026 pályázaton is díjat nyert.) Bár mindkét projekt koncepciótervként készült, tervezés közben végig valós felhasználókat képzeltem az enteriőrökbe. A nappalinál egy olyan teret szerettem volna létrehozni, amely játékosságával és nyugalmával egyszerre szakít ki a hétköznapokból, míg a fürdőszobánál egy olyan környezetet, ahol a mindennapi rutin valódi feltöltődéssé válik. Talán ez jelenik meg leginkább az ars poeticámban is: szeretem, amikor egy tér nemcsak funkciókat szolgál ki, hanem hangulatot teremt, és valamilyen élményt ad annak, aki oda belép.
Lakberendezőhöz fordulni, amikor tanácstalanok, bizonytalanok vagyunk, vagy egyszerűen nem látunk ki abból az információ rengetegből, ami nap mint nap ömlik ránk, egyáltalán nem luxus és nem kényszer. - Azt szoktam mondani, hogy egy otthont évekre, sokszor évtizedekre tervezünk. Éppen ezért érdemes szakember segítségét kérni. Nem azért, mert valaki ne tudná kiválasztani a kedvenc bútorát vagy színét, hanem mert egy lakberendező segít az egész képet látni. A funkciókat, az arányokat, a fényeket, az anyagokat és azt is, hogyan fog működni a tér a mindennapokban. Egy jól megtervezett otthon hosszú távon nemcsak szebb, hanem élhetőbb is lesz – hívja fel mindannyiunk figyelmét a tervező.
Kollégáit pedig mindenképpen arra bíztatja, hogy nevezzenek a pályázatokon, mert azok sokkal többet adhatnak, mint egy esetleges díjat. – Az indulás lehetőséget teremt arra, hogy az ember kilépjen a mindennapi megbízások keretei közül, szabadabban gondolkodjon, új ötleteket próbáljon ki, és olyan oldalát is megmutassa, amire a hétköznapi projektekben nem mindig nyílik lehetősége. Számomra minden pályázat tanulási folyamat is volt. Megtanított arra, hogy merjek nagyobbat álmodni, vállaljam a saját látásmódomat, és ne féljek attól, ha egy ötlet elsőre szokatlannak tűnik. Sokszor nem is maga az eredmény a legnagyobb nyereség, hanem az a fejlődés, amin a tervezés során keresztülmegy az ember.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal