Irányt mutatni a bőség zavarában: álomfürdőszoba győztes kivitelben - Interjú Az év fürdőszobája 2020 pályázat első helyezett tervezőpárosával

52 látványterv közül választotta ki a szakmai zsűri Az év fürdőszobája 2020 pályázat legjobbjait. A Homeinfo és a Lakberendezők Országos Szövetsége által kiírt megmérettetésen Pongó Kriszta és Magyar Tibor végzett az első helyen. A győztes tervezőpáros a környezettudatos anyagfelhasználás és a megvalósíthatóság mellett azt a szempontot is szem előtt tartotta a tervezésnél, hogy a fürdőszoba ne csupán a tisztálkodás színtere legyen, hanem az otthoni pihenésé, kikapcsolódásé is.

• Több mint színek, több mint formák
• A kreativitás szabadsága

Amikor a Fürdőszoba és Otthoni Wellness Kiállítás színpadán a győztesek a pályázatukban bemutatott fürdőszoba-tervükről beszéltek, Tibor úgy fogalmazott, hogy az olyan, mint egy autógyár koncepcióautója: lehet még rajta változtatni, néhány elemét még le is kéne gyártani, de egyébként teljes mértékben megvalósítható, működőképes egy tényleges megrendelés esetén. Ez lényeges szempont volt?

Magyar Tibor: - Igen, mert olyan munkát szerettünk volna letenni az asztalra, ami nem csak a képzelet szintjén létezhet, hanem valakinek a valós életben is a fürdőszobája lehetne. Tudomásunk szerint az az átlátszó csaptelep, melynek anyagaként újrahasznosítható polimer műanyagot adtunk meg, még nem létezik, de nincs akadálya, hogy akár a közeljövőben egy gyártó kifejlessze és felvegye a termékkínálatába.

Pongó Kriszta: - A megvalósíthatóság mellett a pályázatunknál azt a szempontot is szem előtt tartottuk, hogy fürdőszobáknak napjainkban egyre inkább a szobajellege domborodik ki. Többet jelent annál, mint pusztán vizes helyiség, ahol gyorsan tisztálkodunk, aztán megyünk is tovább. Ebbe a megváltozott fürdőszoba-funkcióba számunkra például nem illeszthető be, hogy az otthoni relaxáció színterébe wc-t, bidét tervezzünk, ugyanakkor egyre inkább elvárás a megrendelők részéről, hogy legyenek kényelmes ülőalkalmatosságok, melyek például egy több gyerekes család esetében teljessé teszik a szülők számára az elvonulás, a pihenés élményét, ezzel megteremtve az értékes „én időt”.

M. T.: - A wellness szállodáknál koncepció szerint teremtik meg azt, hogy míg az ember beér a wellness részlegbe, áthaladjon egy olyan fizikai téren, mely a maga megoldásaival erősíti az érzést, hogy pihenés, feltöltődés vár rá. Mire beülsz a szaunába, vagy nyakig merülsz a masszázsmedencében, már érzed, hogy kiszakadtál a mindennapi világodból. Kicsiben, a rendelkezésre álló fizikai kereteket kihasználva mi is ezt szeretnénk biztosítani a megrendelőink számára. Irányt mutatni a bőség zavarában.

- Az anyaghasználatban, dizájnban, formavilágban tapasztalható bőség zavara könnyebbé vagy komplikáltabbá teszi a lakberendezők munkáját?

M. T.: - Évtizedekkel ezelőtt a Magyarországon elérhető merítési lehetőség jóval szűkösebb volt, és azzal a kínálattal is jobbára a szakma volt tisztában. A lakberendezők, belsőépítészek tudták, mit és hol lehet megvenni, melyik forgalmazótól milyen dizájnra, formára, anyagminőségre számíthat. Ma azonban a kínálat bővülése, illetve a tájékozódás lehetőségeinek kitágulása miatt a laikusok is képben vannak a trendekkel. Utaznak a világban, benyomásokat gyűjtenek, tehát inkább azért van szükség a mi munkánkra, hogy segítsünk az embereknek eligazodni a bőség zavarában. A szellemiségükhöz, az életfelfogásukhoz és persze a felhasználási igényeikhez igazítjuk a beépítendő formákat, anyagokat, színeket, mintákat és funkciókat.

- Hogyan osztják fel egymás között a munkafolyamatokat egy-egy megbízás esetén, és hogyan történt ez Az év fürdőszobája 2020 pályázatra beadott tervüknél?

P. K.: - Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az adott részfeladatok iránti eltérő fogékonyságunk a közös munkában automatikusan egy harmonikus egésszé állt össze. A látványterveket általában Tibor készíti, műszaki tartalmakért, az alaprajzért, a világítástervért, az elektromos adatszolgáltatásért többnyire én felelek. A végeredmény szempontjából szerintem előnyünkre válik, hogy jól tudjuk ötvözni a női és férfi látásmódot, ami a részemről azzal is kiegészül, hogy orosz édesapám és az Oroszországban eltöltött 13 évem révén jól ismerem ezt a színes és érdekes kultúrát.

- Mi az „első kapavágás”? Honnan indul a munka, ami végül abban csúcsosodik ki, hogy a megbízó megkapja a látványterveket?

P. K.: - A tervezés mindig a méretarányos alaprajzról indul, melyen elsőként a funkcionalitást határozzuk meg. Persze, a megrendelő számára sokszor a formák, színek, a dizájn a legfontosabb, de nekünk az a feladatunk, hogy ezeket a tényezőket a műszaki kritériumokhoz igazítsuk.

M. T.: - Dolgozunk egy ikerházon, ahol tetten érhető a gyakorlatban, amit Kriszta kifejtett. Az építésztől megkaptuk a terveket, melyek magukban hordozzák a funkciókat, az ehhez kapcsolódó műszaki adatokat, nekünk pedig ebből az alapból kiindulva kell úgy megtervezni az ingatlan belső terét, hogy az fedésben legyen a megrendelő elképzeléseivel, vágyaival. Ehhez az egyik legfontosabb kritérium, amit a nemzetközi szinten is elismert Varró Zoltántól a mesterkurzuson többek közt elsajátítottunk, hogy koncepcióban kell gondolkodni. Ezt tartottuk szem előtt a pályázatra készített fürdőszoba-tervünknél is. Ahogyan az életben, a napi gyakorlatban, úgy a pályaműnél is nagy gondot fordítottunk arra, hogy a szép dolgok összeválogatásával ne elégedjünk meg, mert ez önmagában nem szavatolja a szép végeredményt. Ez csak akkor valósul meg, ha a munkánknak a koncepcióalkotás adja a vezérfonalát.

Több mint színek, több mint formák

- Gyakran találkozom lakberendező applikációk hirdetéseivel. Egy mozdulattal letöltöm, aztán már variálhatom is a lakásom belső terét? Vagy a laikus számára ezek a programok inkább csak a lakberendezés illúzióját teremtik meg, ami végül a keserű valósággal szembesítheti a használóját?

M. T.: - Szögezzük le, hogy a lakberendezés egy szakma, amit évekig tanulunk. Az, hogy kétes hátterű és minőségű programokat használunk, aztán tologatjuk a bútorokat, kiegészítőket rakunk ide-oda, nem lakberendezés. Ha már a Fürdőszoba kiállítás kapcsán beszélgetünk: egyáltalán nem mindegy, hogy milyen IP-védettségű lámpát használunk, hova szerelhetek fel konnektorokat szabályszerűen, milyen biztonsági zónák vannak egy fürdőszobában stb.. Ettől még egy laikusnak lehet nagyon jó érzéke, előrukkolhat abszolút használható ötletekkel, formákkal, dizájnnal, de ebből csak akkor lesz olyan végeredmény, ami elégedettséggel tölti el, ha a megvalósítást lakberendezőre bízza.

P. K.: - Egy pártól kaptunk egyszer egy megrendelést, viszont a kettőjük elképzelései nem egészen voltak egymással összhangban. Nagyon sok mindennek utánajártak, imponálóan felkészültek voltak, de abban nem volt vita köztük, hogy a lakberendezőt semmiképpen nem fogják megspórolni, mert érezték azt a rést, aminek a betöltéséhez szakemberre van szükségük. Szerintem nagy létjogosultsága van a munkánknak, akár csak a tanácsadás szintjén is, hogy így megfogadva az észrevételeinket a megbízó valamilyen koncepció alapján tudja berendezni vagy átrendezni, például a nappaliját. De a fürdőszobánál, konyhánál ez sokkal gondosabb tervezést igényel, hiszen ügyelni kell a gépészetre, az elektromos és vizes kiállásokra, a burkolat anyagára, a burkolatkiosztásra, a tapétákra és a hozzá alkalmazható ragasztókra stb.. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a lakberendezés nemcsak színekről és formákról szól, hanem nagyon komoly műszaki tudást is igényel, amit folyamatosan fejlesztenünk kell. Összegezve: amikor egy megbízásra árajánlatot teszünk, abba minden megszerzett tudásunk mellett beleépítjük azt a felelősséget is, ami munkánk elvégzése után akkor vizsgázik élesben, amikor a megrendelő belép a helyiségbe. Ha ő azt mondja, „köszönöm, ez az, ezt szerettem volna, jó érzés itt lenni”, akkor jól dolgoztunk, és nemcsak annyi történt, hogy pénzért szolgáltatást nyújtottunk, hanem értéket teremtettünk.

A kreativitás szabadsága

- A honlapjukon elérhető bemutatkozásukban úgy fogalmaznak, hogy sokakkal ellentétben önök nem tologatták otthon a bútorokat gyerekként, helyette inkább játszottak, felfedezték és magukba szívták a világot, és el kellett jutniuk egy olyan szintre, kellett annyi élettapasztalat, hogy nyugodtan vállalhassák mások álmának megvalósítását. Melyiküknél mikor és hogyan érkezett el az a pillanat, amikor biztosan tudták, hogy a lakberendezés az útjuk?

M. T.: - Gyerekkoromban építész szerettem volna lenni, de aztán a felnőtt életem más irányt vett. Logisztikai menedzserként dolgoztam egy több tízmilliárdos éves forgalmat bonyolító cégnél. Néhány éve aztán eljött az a pillanat, amikor elfogadtam, hogy építész vagy belsőépítész nem lesz belőlem, mert az egyetemi képzés nem fér bele az életembe, ugyanakkor azt is tudtam, hogy elég volt az aktatologatástól, a monoton irodai munkából. Idővel feszíteni kezdett az a kérdés, hogy mit tettem le az asztalra? Rendben, sok pénzt kerestem, de mi lesz az a maradandó érték, amire az életem vége felé jó érzéssel tekinthetek vissza? Olyan útra szerettem volna helyezni az életemet, amely megadja számomra a kreativitás szabadságát, ami által ki tudom magamat fejezni. Ezt a lakberendezésben találtam meg, így kezdtem el – Krisztához hasonlóan - tanulmányaimat a Junior Art Centerben, ahol csak az alapképzés két évig tartott, utána mentünk tovább a mesterkurzusra.

P. K.: - Korábban alkalmazottként dolgoztam egy cégnél és nagyon jól kerestem. Anyagi értelemben mindenem megvolt, idővel mégis éreztem, nem ezt szeretném csinálni. Elképzeltem, hogy így telik el az életem, hogy napi 8 órában dolgozom, keresem a jó pénzt, aztán nyugdíjba megyek, és ettől nem voltam boldog. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ebben az egészben hol vagyok én? Persze, nem beszélhetek minden ember nevében, de azt tapasztalom, hogy legtöbbünk életében eljön a pillanat, amikor elmúlnak a kétségek afelől, hogy mivel kell foglalkoznod, hogy mi a dolgod az életben. Nekem ez az élet-kérdőjel egy ingatlanberuházással kapcsolatos munkám során váltott át felkiáltójelbe, ami végül azt a mondatot zárta le, hogy „ez az, ezt szeretném csinálni!”. Miután kapcsolatba kerültem lakberendezőkkel, tudtam, hogy ez az utam, ezért úgy döntöttem, hogy beiratkozom a Junior Art Center lakberendezői képzésére. Számomra a lakberendezés sokkal többet jelent, mint színekről, formákról szóló térrendezés. Elsősorban emberekről szól, jellemzően városokban jön létre és élettereket érint. Abban gondolkodom, ami eltér a megszokottól, ami magára vonja a figyelmet, ami megragad és elvarázsol: egyedi és megismételhetetlen, mint az ember maga, aki létrehozza az életterét. Maga a tér, bárhol is legyen, bármilyen is legyen, egy élő, állandóan változó közeg, ami figyelmet, törődést és gondoskodást igényel. Az emberben először gondolatban születik meg, aztán tudatosan vagy tudattalanul válik valósággá. Amikor ez tudatosan történik, az a találkozás pillanata: olyan kapcsolat jön létre, amely megszemélyesíti, stílust ad neki és hosszú időre meghatározza az adott életteret, aminek valamennyien részesei leszünk.