Építési hibák – vízszigetelés

A vízszigetelési hibák alapvetően két okra vezethetők vissza: az olcsó, nem megfelelő minőségű anyagok alkalmazására, illetve a szakszerűtlen munkavégzésre.

A vízszigetelést elronthatják, idővel tönkremehet vagy el sem készül – ezekben az esetekben rövid idő múlva károsodás indulhat a vízzel érintkező szerkezetekben, építményekben. Biztosan mindenki látott már salétromos, lepergő vakolatú házat, vélelmezhető, hogy ezeknél az épületeknél a vízszigetelés vagy hiányzik, vagy megsérült.

Az épületeket a megfelelő hőszigetelés mellett a nedvesség hatásaival szemben is meg kell védeni. A nedvesség több formában is – felülről jövő csapadék, alulról érkező különféle intenzitású talajnedvesség, a ház belsejében történő vízhasználat – érheti az épületszerkezeteket. Az új épületekben elvileg nem okoz gondot a megfelelő vízszigetelés kiépítése, de nem árt az óvatosság, építéskor minden esetben ellenőrizni kell, hogy a szerelőbetonra, valamint a falak alá lefektetik-e a vízszigetelő lemezeket. Különösen érdemes odafigyelni az illesztésekre, és centiről centire átvizsgálni a vízszigetelést, s ha valahol sérülés látható, azt haladéktalanul ki kell javíttatni a kivitelezővel. Ellenkező esetben a talajból kapilláris úton feltörő víz előbb-utóbb utat fog találni magának. Fontos a kiváló minőségű, tulajdonságú anyag kiválasztása, hiszen a vízszigetelés optimális esetben nem egy-két évre kell szóljon.
A leggyakrabban előforduló hibák: a talajnedvesség felszívódása a falakba, lábazatokba, a pince- vagy mennyezeti sarok nedvesedése, gombásodása. A rosszul hőszigetelt falazatok vagy a hőhidak következtében kialakulhat páralecsapódás, ezeken a helyeken megjelenhet a penészesedés, és a sókivirágzás. Ezek a problémák károsítják az épület szerkezetét, a penészesedés pedig súlyos egészségügyi problémát is okozhat.

A szakemberek a vízszigetelési munkálatoknál többféle anyag közül választhatnak.
A bitumenes anyagok legfontosabb jellemzője a hideghajlíthatóság, a lágyuláspont, és nyújthatóság. A bitumenemulzió előnye, hogy melegítés nélkül felhordható, és nedves felületen is alkalmazható, kiszáradása után összefüggő, víztaszító védőréteget lehet vele elérni. A vízszigeteléseknél leggyakrabban alkalmazott anyagok a bitumenes szigetelőlemezek. Ezek lehetnek például bitumenes vékony- vagy vastaglemezek és páratechnikai lemezek.

A műanyagok legfontosabb jellemzői az egyszerűbb kivitelezés, az egy rétegben való alkalmazhatóság, ugyanakkor a szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy használatuk szigorú technológiai fegyelmet kíván.

Rugalmasság és megmunkálhatóság szempontjából két csoportba sorolhatók:

• plasztomer – plasztikus tulajdonságú, nyúlásra kevéssé képes, de hő hatására meglágyuló és alakítható, és az
• elasztomer – nagy nyúlóképességű, rugalmas, hőre nem lágyuló, az oldószereknek ellenálló anyagok.

A szigetelőanyagokat készíthetik erősítő hordozóanyaggal vagy anélkül, például fátyol-, vagy filc alátéttel.
Honlapunkon írtunk arról, hogy milyen utólagos vízszigetelési eljárások alkalmazhatók, és azok mennyibe kerülnek. Nem árt szem előtt tartani, hogy az utólagos vízszigetelés jóval többe kerül, mintha azt a ház építésénél szakszerűen elvégzik. Szakemberek szerint az árkülönbség akár tízszeres is lehet.