Aligha akad olyan hobbikertész, akit ne ihletett volna meg a Földközi-tenger vidékének kertkultúrája és buja növényvilága. Ha minden részletét nem is, de számtalan motívumot, anyagokat, színeket és növényeket hazai környezetbe is átmenthetünk.
Természetesség és keresetlen elegancia. Ezek a legfontosabb jellegzetességei a mediterrán kerteknek, melyeket annak ellenére gondos tervezés előz meg, hogy az összhatás végül nagyon is spontán, egyszerű és magától értetődő. Valójában azt kell pontosan ismernünk, hogy kertünket mikor, milyen irányból érik a napsugarak – mely a mediterrán nyárban perzselő – és honnan éri a szél, hiszen ehhez képest választjuk ki az egyes növényeket, határozzuk meg helyüket, illetve gondoskodunk árnyékolásról, illetve szélvédelemről. Kevésbé jó hír, hogy a mediterrán kert kialakításához egy benapozott, enyhén szellős terület sokkal alkalmasabb, mint egy árnyékos. Viszont utóbbi esetében sem lehetetlen megteremteni ennek hangulatát.
A mediterrán kert növényzete
Angyal Klára, az Angyalkert vezetője a következő növényeket ajánlja a mediterrán stílusú kertekbe.
Leander
Az abszolút első! A leander (Nerium oleander) az egyik legmutatósabb, és ezért talán a legkedveltebb dézsás növény. A mediterrán országokban szívesen ültetik az autópályák, autóutak mellé, mert tűző napon virágzik a legbőségesebben. Nálunk csak meleg, napfényes nyarakon nyílik, hűvös, csapadékos időben elmarad, vagy gyengébb lesz a virágzás. Naponta egyszer, forróbb napokon viszont két alkalommal, reggel és este is öntözzük meg. Őszig hetente egyszer tápoldatozzuk balkonnövények vagy kifejezetten leanderek részére ajánlott tápoldattal.
A leandert télen hűvös, de világos helyen kell teleltetni. Behordás előtt az elsárgult levelektől és hervadt virágszirmoktól tisztítsuk meg, de a virágkocsányt ne szedjük le.
A leanderen gyakran előfordul a levéltetű, pajzstetű, takácsatka, ami Bio-Sect-tel történő többszöri permetezéssel sikeresen irtható. Hosszan tartó hűvös, csapadékos időben, vagy árnyékos helyen tartott növénynél a levélhónaljakban, illetve a virágszirmokon gombás rothadás mutatkozhat. A növényt vigyük napos helyre, és a beteg részeket távolítsuk el.
Kefevirág
Ívelt ágú örökzöld cserje, melyet teleltetni kell. Szürkés zöld keskeny levelei,citrom illatúak. Ennek a vidám növénynek a kinyílt füzérvirágzata leginkább egy üvegmosó kefére hasonlít. Érdekessége, hogy illatos virágzatából csupán a porzók tömege látszik, sziromlevelei nem feltűnőek. A hosszú, piros vagy sárgás porzók feladata a rovarok odacsalogatása. A kefevirág (Callistemon citrinus) jól tűri a száraz levegőt, napos helyet igényel, ami nem csoda, hisz Ausztrália száraz, meleg területeiről származik.
Mirtusz
A közönséges mirtusz (Myrtus communis) a szüzesség szimbóluma. Legendás növény, hiszen már a rómaiak is szent növényként tisztelték. Megfelelő gondozás mellett, dézsába ültetve is magas kort érhet meg. Teljesen napos helyen, általános virágföldben és egyenletes vízellátás mellett érzi jól magát.
Krémfehér 1,5 cm átmérőjű illatos virágai, melyek Tavasztól nyár elejéig nyílnak, magányosak. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. Gyümölcse sötét, kékeslila, egy-vagy sokmagvú, gömbölyű borsónyi méretű bogyó. A tömegesen termő bogyók a növényt a virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik. Nyáron meleget, sok napsütést és lehetőleg nedves talajt igényel, de rossz, sziklás talajon is megél. Mérsékelten fagytűrő, a száraz hideget nem viseli el. Védett fekvésbe megpróbálkozhatunk a kiültetésével déli vagy nyugati fal elé ültetve. Tavaszi nyírással korlátozhatjuk méretét.
Murvafürt
A Bougainvillea hihetetlen színei a tartós, erős napsütésre olyan meseszerű intenzitással kezdenek ragyogni, hogy le se tudjuk venni róla a szemünket. Gyors növekedésű trópusi kúszónövény, amelynek élénk bíborvörös, piros, sárga és fehér színű virágai két hét alatt kialakulhatnak és sokáig a növényen díszlenek. Valójában nem is virágait csodáljuk, hanem felleveleit: apró, fehér virágocskái annyira jelentéktelenek, szinte alig észrevehetőek.
A legfontosabb az intenzív szín eléréséhez az állandó napsütés, de tápanyaghiány esetén is fakulást tapasztalhatunk. Ennek elkerüléséért áprilistól szeptember végéig legalább kéthetente adjunk öntözővizéhez speciális mediterrán tápoldatot. A Bougainvillea földjét csak óvatosan kell öntözni. Szinte félszáraz, alig nedves állapot a legmegfelelőbb.
Ha a növény jól érzi magát, elég gyorsan el kezd növekedni. Bármilyen formájúra kialakíthatjuk, ha karókat szúrunk földjébe, és azok mentén neveljük. A hosszú hajtások végeit le kell csípni, ezzel lehet serkenteni a növényt a besűrűsödésre, illetve a dúsabb virágzásra. A téli pihenő előtt erősen vágjuk vissza, hogy következő évi virágzása is színpompás legyen.
Legalább kétévente ültessük át laza, jó vízáteresztő képességű földbe, és ha a balkonláda aránytalan a méretéhez képest, cseréljük eggyel nagyobb méretűre azt is. Fontos tudni, hogy a 6-7 foknál alacsonyabb hőmérsékletet nem viseli, a teleltetőben se legyen hidegebb, ahova a téli hónapokban visszük. Ellenkező esetben megfázhat, és ledobja leveleit. Viszont fényre télen nincs szüksége: akár egy kisablakos garázsban is áttelel.
Levendula
Ez az örökzöld, aromás illatú félcserje a mediterrán vidékekről származik, s egyetlen mediterrán stílusú kertből sem hiányozhat. Európában a levendulának (Lavandula angustifolia) többféle változata létezik, amelyek méretükben és színükben igen változatosak, de a fajok közül a francia és az angol levendulát termesztik legnagyobb mennyiségben. Nálunk is télálló, virágzati szárral együtt kb. 60-80 cm magas növény bokros növekedésű, dúsan ágas cserje, melynek vékony szárain, július elején jelennek meg az első virágok. Virágai kékeslilák vagy mély-lilák, az álfüzérek a növény felső részén virulnak. Szárított virágai sokáig elállnak, s nyugtató illatukkal és rovarűző tulajdonságukkal jó használatot tesznek a lakásban. A levendula igazán jól mutat, ha nagyobb csoportokba ültetjük akár más növényekkel társítva, akár szoliterként. Lehet dézsába, cserépbe is ültetni.
Kellő gondozás mellet igen hosszú életű. Tápanyagokban viszonylag szegény, meszes talajokon is szépen fejlődik, de mindenképpen napos, meleg, lehetőleg védett helyet igényel. A túlöntözést kerülni kell. Ősszel kétharmadára érdemes visszavágni az ágait, azonban a fás részeket ne metsszük le.
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal