Tetőfelújítás a Néprajzi Múzeumban

A múzeum központi helyiségének tetőszerkezete az idők során elöregedett, és egyre gyakrabban beázott. EU-s pályázat keretén belül átfogó rekonstrukciót hajtottak végre az épületen, így lehetőség nyílt a tetőszerkezet burkoló anyagának cseréjére is.

• Az épület története

A tetőfelújítás 2010 nyarán kezdődött, és a tavalyi év során be is fejezték a munkát.Már a tervezés során Lindab termékekre esett a válsztás, mert nagyon fontos szempont volt a biztos vízzárás, valamint a filckasírozással együtt megoldott páraelvezetés. A széles alátámasztás miatt LTP 45/0,6 mm-es ezüst trapézlemezt terveztek be filckasírozással a pár ezer m²-es tető lefedésére. A projektben az anyagok biztosításában a Lindab Kft. szentendrei partnere, az Iso-thermo Kft. volt a közreműködő.

A kivitelezés a helyszíni adottságok miatt számos egyedi helyzet megoldást és helyzetkezelést kívánt. Mivel a parlament közvetlen szomszédságában folyt a kivitelezés, itt semmi nemű anyag tárolására nem volt lehetőség. Így a logisztikát nagyon nagy pontossággal kellett tervezni és végrehajtani. Továbbá szintén meg kellett oldani az egyedi csomagolást, mert az anyagokat műemlékkörnyezetben kellett 5 emelet (nagy belmagasságú) magasra feljuttatni, ahol a meglévő - szintén egyedi - tetődíszítés és a műemlékek miatt nem volt lehetőség a lemezek terítésére, válogatására. Mindezek mellett a Lindab termékeknek megjelenésben a meglévő hagyományos díszmű bádogos díszítőelemekhez illeszkedni kellett, mindezek a kihívások csak emelték a munka egyediségét.

Röviden egy kis érdekesség az épületről és történetéről, amit sokan ismerünk és már alkalmunk nyílt több esemény, rendezvény és kiállítás kapcsán megcsodálnunk. Mára már az új Lindab tetőfedéssel a Lindab termékek is biztosítják, hogy a jövő nemzedékei számára megőrizzük.

Az épület története

Az Igazságügyi Palota tervezésére Szilágyi Dezső igazságügy-minisztertől Hauszmann Alajos (1847-1926) kapott megbízást 1891. november 7-én, aki 1892. június 11-én terjesztette elő tervezetét. Műleírásában római stílusúnak nevezi az épületet, melynek főhomlokzata teljes egészében – oldalain csak a talapzat és a párkányok – kőből készülnének. Az alapozást betonrétegek adnák, a födém vastartók közötti boltozat, a nagycsarnok és a II. emelet felett vasbetonszerkezet. A Hauszmannal megkötött szerződés második pontjának kiegészítése szerint az egész épületet, de legalább az előcsarnokot, a nagy csarnokot, a lépcsőket és a dísztermet 1896. május 1-jéig köteles készen átadni, hogy a millenniumi ünnepségeket itt tarthassák meg.

Az épület

Mind forma, mind térképezés szempontjából kétségtelenül az Igazságügyi Palota Hauszmann Alajos egyik legkiválóbb munkája. A feladat hangsúlyozott monumentalitást és ugyanakkor bizonyos tartózkodást írt elő. A négyhomlokzatú (főhomlokzat: Kossuth tér, oldalhomlokzatok: Szalay, illetve Alkotmány utca, hátsó homlokzat: Vajkay utca), 6392 négyzetméter alapterületű és 165 104 köbméter beépített térfogatú épület stílusa neoreneszánsz, barokkos részletekkel, szigorú arányokkal, de ornamentikájában - különösen belül - gyakori a játékosabb vonalvezetés. Szerencsés a tömegekeloszlása, tagolása, elegáns a vízszinteseknek a függőlegesekkel való kiegyenlítése.

Kettőzött földszint az épület alapzata; ezen nyugszik az oszlopsorral, portikusszal ékesített és egyben összefogott két emelet. A kapuépítmény, a kísérő pilonok, a homlokzatból előreugró épületrészek, az úgynevezett sarokrizalitok, a háromlovas diadalszekér (triga) és a főpárkányon ülő szobrok együtt alkotják a nemes főhomlokzatot. A belső helyiségek egymásba kapcsolása, különösen a nagy csarnok térkompozíciója nagyszerű. A lépcsők szellemes megoldása, ferde "hídjainak" az óriási árkádnyílásokkal való összhangja építészetünk jeles értéke. Az Igazságügyi Palota klasszikus pátosza, kiegyensúlyozottsága, nemes arányai következtében a kései eklektika egyik értékes képviselője.

Hauszmann Alajos e palotával örökre beírta nevét a magyar építészet és művészet történetébe. Munkásságának negyvenéves jubileuma alkalmából 1914. május 2-án a főhomlokzat jobb oldali pilonja oldalán a mester arcvonásait megörökítő emléktáblát helyeztek el.

A központi csarnok mennyezetfreskója

A stukkóval díszített, fiókos donga közepén Lotz Károly nagy allegorikus festménye látható. Lotz Andrea Pozzónak (1642-1709) a római St. Ignazio templomban levő óriási mennyezetképét vette mintául, de nem a figurális kompozíció tekintetében, hanem az alulnézetben ábrázolt látszatarchitektúra és ennek távlati megoldása szempontjából. Pozzo korai barokk látszatarchitektúrájából Lotz azonban csak a végtelenbe nyíló középtér körüli részeket vette át, elhagyta a nagyszabású csarnokot, és a barokk mozgalmasságot kissé visszafejlesztette.

A bejárat felőli oldalon áll pecsétes pergamenbulla, törvénykönyv, pálmaágak fölött, felhőtalapzaton Justitia, a kompozíció főalakja. Mögötte a nap sugarai mint fehér fénykévék áradnak szét. Lábfejét a rövidülés következtében az alatta gomolygó felhőcsomó eltakarja. Az alak ezáltal még inkább monumentálissá válik, még méltóságteljesebb hangsúlyt nyer. Királynői termetét párhuzamos redőkben aláomló fehér, hosszú, ingszerű alsóruha és vállon csattal megerősített, ujj nélküli felsőruha fedi, mint Athénéét; jobbjában meztelen pallos, baljában magasra tartott mérleg. Justitia két oldalán jobbról az Igazság és a Béke, balról a Bűn és a Megtorlás csoportja úgy épül fel az előtérben, mintha az architektúra figurális folytatása lenne.

A festmény másik hosszú oldalán az igazság áldásos hatásait megszemélyesítő alakok vonulnak föl. Középen a Justitiának megfelelő helyen a Rend, a Bőség és a Dicsőség alakjai harsonás géniuszokkal tornyosulnak. Balról a kereskedelmet jelképező, meztelen Hermész ül kontraposztban, vele szemben pedig csípőre tett kézzel az Ipar allegóriája áll. Az Ipar mögött a Földművelés ülő és az Őstermelés nyugvó alakja. A másik oldalra a Művészet és a Tudomány allegóriái kerültek.