A Hello Wood – amely olyan legendás építészirodák és építészek figyelmét vonta magára az utóbbi években, mint a zürichi Urban Think-Tank, a japán Kengo Kuma vagy a landscape urbanism egyik jeles képviselője, a Groundlab – büszkén jelentheti ki azt is, hogy Európa egyik vezető nyári építészeti egyeteme a határokon túl is terjeszkedik. Exportcikk lett az alkotótáborukból és az oktatási módszerükből, idén tavasszal Argentína a magyar csapat receptje alapján rendezte meg az első saját Hello Wood-táborát.
Működőképes lehet-e egy falu, ami nem az évszázadok során formálódott, közössége nem a hosszú évtizedek alatt alkotta meg az együttélés szabályait? Mi kell ahhoz, hogy ne csak egymás mellé pakolt házakat építsünk fel, de valós igényeket kiszolgáló épületeket, kellemes, használható tereket alkossunk, a lakosok között pedig együttműködés, kommunikáció jöjjön létre? Ez bár úgy hangzik, mint egy izgalmas stratégiai számítógépes játék intrója, valójában a Hello Wood nyári campusának tehetséges magyar és külföldi építészhallgatói valamint nemzetközileg elismert építészek játszottak telepeset a Balaton-felvidéken.
A Hello Wood csapata modellezni akarta, mitől válik élővé egy település, egy a nemzetközi szcénában is elismert egyetemi campus. A 2015-ben elindult Falu Projekt (Project Village) idén júliusban készült el, testet öltött a vízió: a Hello Wood a Kapolcshoz közeli Csóromfölde gazos, kietlen vidékén egyszer csak kinőtt egy apró település. Idén a települést 7 nemzetközi építésziroda bővítette: többek között a calais-i menekülttábor térképét is elkészítő Architecture for Refugees épített pavilont és a landscape urbanism egyik fontos képviselője, a Groundlab alkotta meg a falu közösségi kertjét.
A projekt nagy sikerrel zárult, sőt, időközben az alkotótáborból exportcikk lett: a Föld túlsófelén, Argentína a magyar módszert kölcsönkérve szervezte meg a saját Hello Woodját. Bár a Project Village befejeződött, a Hello Wood életében csak egy korszak zárult le, a következő évek feladata, hogy az egyetemi falut hosszútávon külföldi egyetemek által használt, önfenntartó campusszá tegyék.
Az idei évben a Hello Wood csapata annak vizsgálatára fókuszált, hogy a lakó mindennapi ritmusa miként alakítja a térhasználatot, milyen igényei vannak, hol közlekedik szívesen, át kell-e vágni egy sövényt csak azért, hogy a neki kényelmes, legrövidebb úton térhessen haza.
„Építészként mindannyiunknak van egy elképzelése arról, hogy milyen egy ideális falu, de néha a valóságban az igények az elképzeléseinket megváltoztatják” – mondja Muszbek Johanna, a Hello Wood kurátora. Hiába az erős építészet koncepció, lehet, hogy a valóságban kiderül, hogy rossz helyen lesz a bejárat, a homlokzat rosszfelé néz, az emberek mégsem úgy használják az épületet, a teret, ahogy azt az építész előre kitalálta. „A Hello Wood legutóbbi nyári egyetemén ennek a folyamatnak a modellezése zajlott.”