Felújtani, átalakítani, az eredeti funkciókat elhagyni és újragondolni, komoly munka, de látva az eredményt, kimondhatjuk: megéri fáradozni.
Ha Bécsben az egykori gázgyár ikonikus körépületei ma működhetnek otthonként, irodaházként, rendezvényközpontként, ha nyugdíjazott hajók lehetnek koncerthelyszínek, pajták pedig vendégházak, vagy éttermek, akkor egy pince sem csak arra lehet jó, hogy boroshordók sorakozzanak a gyomrában. Utóbbira mutatunk egy érdekes példát, miután ellátogattunk a Zsámbéki-medencében fekvő Budajenő hangulatos pincesorára.
A Budapest központjától alig húsz kilométerre található Budajenő kiemelkedő rendezvénye a Szüret és borünnep. Ilyenkor a Zsámbéki-medence kétezer lelkes községének fő ütőere, az átmenő forgalmat is bonyolító Kossuth Lajos utca fesztiváljelleget ölt. Az ide látogató vendégek és helyiek, az árusok és a kiállító borászatok, bortermelők élettel töltik meg ezt a mintegy négyszáz méteres útszakaszt, illetve a rendezvényközponttá alakított magtárat.

A budajenői borünnepen sétálva, nézelődve az ember nem is gondolná, hogy a pincék között akad egy, amelyik a hétköznapokban egészen más funkciót tölt be, mint hogy vidám borozgatáshoz biztosítsa a helyszínt. Ez a bizonyos pince ugyanis egy munkahely, mégpedig egy három fő számára berendezett műterem.
Amíg a külső, fából készült, tömör köpönyegajtó ki nem nyílik, addig semmi nem utal arra, hogy mögötte egy régi, beomlott pince „újrahasznosításából” megszületett iroda tűnik fel.

Fotó: Kedves Zsófia
„Otthon (ugyancsak budajenői házában – a szerk.) már nem tudtam megteremteni magamnak a nyugodt munkához szükséges körülményeket, a budapesti iroda lehetőségét pedig a korábbi fővárosi tapasztalataim alapján vetettem el magamban” – nyilatkozta portálunknak az újragondolt borospince megálmodója és tervezője. Kuli László egy olyan vékony mezsgyén haladva kereste a megoldást, amelyik közel van az otthonához, nem kell bejárnia Budapestre, de közben tud nyugodtan dolgozni, illetve ügyfeleket kellemes környezetben fogadni.
Szomorkodás helyett új elhatározás: egy romos pince felújítása
Megoldásként így vette számításba a helyi védelem alatt álló budajenői pincesort, amit sokan csak szomorkodva néztek, ahogyan a kihasználatlanság miatt az enyészet folyamatosan bekebelezi. Az építészt motiválta annak lehetősége, hogy ha nem is az eredeti funkciója szerint, de megmutat egy olyan megoldást, amivel élővé lehet tenni ezeket a pincéket.

Amikor az önkormányzat tíz éve elkezdte felújítani a kétszáz méter hosszú picesor előtti járdát, a sűrű bokrok takarásából bukkant elő ez a pince. Pontosabban csak pincehely, mert ahogyan A tanú című filmben Pelikán József gátőr rohamléptekben felhúzott új házán, úgy ezen sem volt se ajtó, se ablak. De gyakorlatilag még falak sem, mert az egykori pince valamikor a ’70-es években beomlott. Az akkori tulajdonosnak nem volt pénze a felújításra, így a pincerom tulajdonjoga a tanácshoz került. Ezután lefalazták, betömedékelték, vagyis a gödörré „lefokozott” expincét telehordtak földdel és szeméttel. Erre bizonyíték, hogy a pincehely megtisztításakor a korabeli tárgykultúrának olyan ikonikus hírmondói kerültek elő, mint a Wu2 sampon klasszikus kis hengerformájú flakonja, vagy az akkor használatos öblös fazonú sörösüvegek.