A szélmalomtól az áramot termelő vízszintes vagy függőleges tengelyű szélkerékig egyenes út vezetett. Ma már városi környezetbe is telepítenek szélkereket, ilyet tanyákon sőt Budapesten is láthatunk.
Napjainkban fokozódik az igény a megújuló energiaforrások iránt. A szél az áramló légköri levegő mozgási energiája, a levegőt pedig a hőmérséklet-különbségek okozta nyomáskülönbség mozgatja, így tehát a szélenergia forrása is a Nap. Szélmalmok ősét már több ezer éve használták, egyik első ismert leírása kétezer éves: az Alexandriai Hérón szélkereke. A szélenergia hasznosítása a XVIII. század óta visszaszorult, napjainkban azonban a megújuló energiaforrásokkal együtt rohamosan terjed, főként villamos áram termelésére használják. Bár a szélkerék említésekor sokan a nagy szélerőmű parkokra gondolnak, városi környezetben és tanyákon is megállják helyüket.

Működése
Rendkívül egyszerűen működik a szélturbina: az áramló levegő megforgatja a lapátkereket, az pedig a generátort, amely a forgási energiát villamos energiává alakít át. A megtermelt áramot vagy a villamos hálózatba táplálják, ez a szélerőművekre és a városi használatra jellemző, vagy pedig sziget üzemmódban, akkumulátorok segítségével helyben használják föl, ez főleg tanyákon, illetve az egyéni felhasználók esetén jellemző.
Típusai
Alapvetőenkét változat ismert: a vízszintes tengelyűt láthatjuk a nagy szélerőműparkokban, amíg a városi használatra inkább a csendesebb függőleges tengelyű (vertikális) szélkerekek valók.









