A tetőcserép az egyik legrégebbi építőanyag, és úgy tűnik, még sokáig őrzi népszerűségét. Cserépből többféle színűt, alakút választhatunk, vegyük sorra, melyikre, mi jellemző.
A háztető megtervezésekor számos szempontot kell figyelembe vennünk, nem hagyatkozhatunk kizárólag az esztétikai elképzelésekre. Arra is gondolnunk kell, hogy a fedésnek bírnia kell a hő terhelést, a viharos szeleket, az esőt és a fagyot, valamint jó szigetelő képességgel is rendelkeznie kell.
Az égetett cserép
A természetes alapanyagokból készült, korszerű, égetett agyagcserép mutatós, hosszú életű, sokáig megtartja a színét, és hiba esetén könnyen javítható. Hátránya, hogy súlya miatt masszív tetőszerkezetet igényel, és 25 fok alatti hajlásszögnél már nem alkalmazható. Sok vápa (ld. a cikk végén) esetén pedig sok munkával és hulladékkal jár a fölszerelése.
Forma- és stílusbeli gazdagságának hála rengeteg lehetőség rejlik benne: lehet hódfarkú, egyenes, hegyes, apácacserép, hornyolt, zsindelyhez hasonló és gótikus, színét tekintve téglavörös, natúr, antikolt, de manapság nem ritka a kék, a zöld, a sárga, a barna, illetve a fekete, a felülete lehet mázas, mázatlan vagy engóbozott (ld. cikk végén).
Gazdaságos, mert a jó minőségű cserepek 80–100 évig ellenállnak az időjárás viszontagságainak, és a bontott anyag újra felhasználható. Az egyes elemek meghibásodás esetén gyorsan cserélhetők.
A cserepek készülhetnek sima széllel vagy horonnyal. Ugyanakkora felület lefedésére az előbbiből több darabra van szükség, mert nagyobb felületen kell takarniuk egymást ahhoz, hogy a tető tökéletesen védjen az esőtől, hótól, széltől, és megfelelő szigetelő képességgel rendelkezzen. A hornyolt szélű cserép oldalcsatornájával elvezeti a vizet, ezért elég, ha kisebb felületen fedik egymást.
Az alapcserépen kívül kaphatók szegőcserepek, kezdő-, átmenő és lezáró cserepek, félcserepek, kúpcserepek, rögzítő elemek, valamint nélkülözhetetlen a porhó bejutását megakadályozó alátétfólia is.
A leggyakoribb panasz az égetett agyaggal szemben a cserepek nem megfelelő fagyállóságára vonatkozik. A kerámiaanyagok pórusrendszerébe behatoló víz a nagy hidegben megfagy. Ilyenkor a víz térfogata 10 százalékkal megnő, ezt a nyomást pedig a pórusok falai nem bírják ki. Ekkor a cserép repedezik, lemezesen törik, idővel szétmállik. De problémát jelenthet az is, ha nem kielégítő a víztartó képessége, esőben, hóban ugyanis a pórusok telítődnek. Fontos tehát, hogy a cserepek a beszívott vizet megtartsák, különben az a padlástérbe hullik.