A homlokzat felújítására gyakran alkalmaznak ipari alpinistákat. Cikkünkben segítséget nyújtunk a nem eléggé tapasztalt megrendelő számára, hogy tudja, milyen csapdák várhatnak rá szerződéskötéskor.
A társasházak közös képviselői, az épületek üzemeltetői gyakran szembesülnek a ténnyel, hogy az általuk kezelt épület homlokzata elöregedett, vakolata, díszítő elemei veszélyesen mozognak. A valamikor szép, színes látványt nyújtó épület szürke és piszkos, vakolata omlik. A homlokzat felújítására bekért árajánlatok, általában két féle módszert javasolnak: állványzat építését vagy ipari alpintechnika alkalmazását.
Előnyök és hátrányok
Az építőipar munkavédelmi szabályai szerint ugyan előnyben kellene részesíteni az állványzat építését, ám a gyakorlat mást mutat. A társasházak gazdasági helyzetét tekintve, a több száz négyzetméter felületű homlokzati állvány szállítása, felépítése és helyszínen tartása, gyakran megfizethetetlenül drágává teszi a munkálatokat.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy gyakoriak az olyan betöréses lopások, amely során a hívatlan vendégek az őrizetlen állványzatról jutnak be a lakásokba. Így sajnos az a gyakorlat alakult ki, hogy sok esetben az ipari alpintechnika alkalmazása olcsóbbá teszi a munkák elvégzését. Ez is azt mutatja, hogy hazánkban az élő munkaerő még mindig olcsóbb, mint a kollektív munkavédelmi eszközök és módszerek alkalmazása.
Elmélet és valóság
A gyanúsan olcsó ajánlatok esetében, érdemes rákérdezni az ajánlattevőnél, hogy vajon tartalmazza-e a megadott ár az alábbiakat? Ezzel megelőzhetők a későbbi vitás esetek, bírósági ügyek.