Hőszigetelés belülről? Miért nem szabad, és ha mégis, akkor hogyan

Milyen károkat okoz az épület szerkezetében és a lakótérben a belső oldali hőszigetelés. Szerzőnk egy tévéműsor után ragadott tollat, amelyben hiányosan, sőt félrevezető módon tájékoztatták a nézőket.

• A hiba oka
• Vízgőz
• Felületi lecsapódás

Sajnos, sokan vannak még úgy, hogy amit olvastak az újságban vagy láttak a tévében azt elhiszik. Pedig lassan meg kell tanulnunk kritikával fogadni a híreket. Az egyik kereskedelmi tévé magazinműsorában hangzott el a riport, amelyben egy „szakember” olyan belső oldali hőszigetelést mutatott be, amely polisztirolra erősített fémbevonatú műanyagcellákból áll. A forgalmazó elmondta, a levegővel szigetelnek. Nos, ez valamennyi hőszigetelő anyagra igaz, többek közt magára a polisztirolra is, hiszen abban is kicsiny légbuborékok hőszigetelnek.

A látottak alapján fölmerül a kérdés, van-e a műsorban szereplő szakembernek épületfizikai szakképzettsége, gyaníthatóan nincs, mert különben tudná, hogy a bemutatott módon nem szabad hőszigetelni.

Alapszabály, hogy a lehetőségekhez képest a hőszigetelés mindig a külső oldalra kerüljön. Amikor ez nem megvalósítható, akkor készülhet a hőszigetelés a belső oldalra, de különös gondossággal kell eljárni. A falszerkezet belső oldalán hőszigetelni csak úgy szabad, hogy a hőszigetelés belső oldalán – a lakótér felőli oldalon – párazáró réteget kell felragasztani a hőszigetelésre, ezzel megakadályozható a szobában lévő pára bediffundálása az épület külső falszerkezetébe. Ebben az esetben azonban a helyiség páratartalma jelentősen megnő, az pedig más károkat okoz.

A hiba oka

Minden esetben, amikor belülről lehet csak szigetelni, így például műemléki védelem alatt álló házaknál, gondoskodni kell arról, hogy az épület külső falszerkezetében ne legyen páradiffúziós lecsapódás. Ekkor ugyan is a belülről történt hőszigetelés miatt a meglévő fal belsejében a hőmérséklet annyira lehűl, hogy kondenzáció lép fel, azaz a nedvesség lecsapódik, a benne lévő vízgőz akár meg is fagy és tönkreteszi a falszerkezetet.

Ez csak évek múlva jelentkezik, így hiába mutatták most be a már fél éve megépített hőszigetelést, a lakók még nem tudják, hogy a megtakarításuk többszörösét, nagyságrenddel többet fognak az épület szerkezetének javítására költeni.

Ahhoz, hogy a lakásban a lecsapódás elkerülhető legyen, ismerni kell a külső falszerkezet kialakítását, a lakás fűtésének módját. A páralecsapódást egy sor jól ismert és megváltoztathatatlan fizikai tényező hozza létre. Jelenléte erősen kapcsolódik ahhoz, hogyan fűtik, szellőztetik és szigetelik az épületszerkezetet.

Vízgőz

A levegő mindig tartalmaz valamennyi vízgőzt. A lakásokban az életvitelnek köszönhetően állandóan párát fejlesztenek az ott lakók, például főznek, tisztálkodnak, lélegeznek, növényeik vannak. Így a fűtött épületben a levegő rendszerint több nedvességet tartalmaz, mint a külső levegő. Nyomása ezért nagyobb, és igyekszik a meleg levegőt keresztüljuttatni a falszerkezeten, amely ha áteresztőképes, a levegő magával viszi páratartalmát. A levegőben a vízgőz nyomást hoz létre, amely hozzájárul a levegő össznyomásához. Minél több nedvesség van a levegőben, annál nagyobb a vízgőz résznyomása a levegő össznyomásában. Ezt a nyomást gőznyomásnak nevezzük és millibarban (mbar) mérjük. Helyes hőszigetelési rétegrend felépítésekor a hőszigetelő réteget mindig az épületszerkezet külső oldalán helyezik el, így ugyanis a falszerkezetben a hőmérsékletet magasan tartva, a vízgőz nem fog kicsapódni (kondenzálódni). A vízgőz ritkán válik láthatóvá, és általában nem érzékeljük jelenlétét. Közvetett módon érzékeljük, amikor az épület belső falain piszkos, fekete penészfoltok alakulnak ki azokban a helyiségekben, amelyek kevésbé jól fűtöttek.

Felületi lecsapódás

A lecsapódás – amely a légkörben levő vízgőz látható megnyilvánulása – nagyon gyakran jelentkezik. Ez akkor tapasztalható, amikor a külső léghőmérséklet a fagyponthoz közeledik. Ez attól van, hogy a meleg levegő több vízgőzt képes magában tartani, mint a hideg. Ha a meleg levegő hidegebbel vagy hideg felülettel érintkezik, akkor lehűl. Ha eredetileg nagy volt a nedvességtartalma, akkor már nem tudja tovább tartani az eddig hordozott összes vízgőzt, annak egy része kiválik belőle, lecsapódik. Ezt a hőmérsékletet harmatpontnak nevezzük. Épületekben rendszerint úgy jön létre a lecsapódás, hogy a meleg levegő hideg felülettel érintkezik, lehűl, a feleslegben lévő vízgőz folyadékká válik. Ez bekövetkezhet a vakolt falon vagy az ablaküvegen. Amennyiben a falszerkezet nincs hőszigetelve, a belső felületen jelentkezik először a nedvesség, majd a penész. A penészfoltok megjelenése akkor valószínű, ha a relatív páratartalom gyakran és hosszú ideig meghaladja a 80 százalékot. A jelenséget felületi lecsapódásnak nevezzük.

Bokor András okleveles épületgépész mérnök, igazságügyi szakértő
www.vizaterv.hu

Kapcsolódó cikkeink
Passzívházak hőszigetelése
Hulladékból hőszigetelő anyag

Az eredeti tévéműsor
tv2.hu/naplo/video/naplo-2012-01-15-2-resz