A talajjal érintkező szerkezetek hőszigetelését a hagyományos épületeknél gyakran elhagyják, de a passzívházaknál nem ritka a 25 cm vastag padlószigetelés sem.
Vizsgáljuk meg tehát, kell-e egyáltalán szigetelni a talajjal érintkező épületszerkezeteket?
A 7/2006 TNM rendelet, mely az épületek energetikai jellemzőit határozza meg, nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. Szükségesnek tartja az épület kerülete mentén 1,5 méter széles sávban a hőszigetelést, de ez részben, vagy egészben felkerülhet akár a lábazatra is. Építész szemmel nézve a külső határoló falak mentén sávban elhelyezett hőszigetelés nem jó megoldás. Nem lehet a lakás közepén egy 6-10 cm mély „medencét" létrehozni, ezért vagy betonnal kell síkba hozni a felületet, vagy – ami szerencsésebb – az egész padlót kell szigetelni. A fent idézett rendelet azt is megengedi, hogy csak a lábazatot szigeteljék, és a padlóba ne kerüljön semmilyen hőszigetelés. Ezzel nem lehet egyetérteni, mert így nem csak jelentős energiaveszteséget okoznak a talaj felé, hanem szerencsétlen esetben komoly hőhidak is kialakulhatnak.
Szükséges-e akkor egyáltalán a padló hőszigetelése? Mindenképpen. Egyrészt azért, mert jelentős mennyiségű energiát (számításoktól és épületektől függően 10-22 %) vesztünk a padlón keresztül, amit semmiképpen sem nevezhetünk elhanyagolhatónak. Számos tényezőtől függ, hogy egy adott épületen mekkora a padló részaránya a hőveszteségből.