Különböző anyagok viselkedése belső oldali hőszigetelésként

Az alábbiakban belülről különböző anyagokkal szigetelt, két tipikus, meglévő falazattípus összehasonlító vizsgálata olvasható. A konkrét szituációt és a lehetséges beépíthető anyagokat vizsgálva lényeges eltéréseket fogunk látni a szerkezet viselkedésben különböző hőszigetelő anyagok alkalmazása esetén. Egyes hőszigetelő anyagok „jobbak", míg mások „rosszabbak".

A folyamatosan használt lakóterek hőszigetelését lehetőség szerint a külső oldalon kell biztosítani. Akadnak viszont olyan esetek, amikor ez nem megoldható, a helyiség hőveszteségét mégis csökkenteni szeretnénk a külső határoló falszerkezeten. A belső oldali hőszigetelés alkalmazásának feltételeit és korlátait részletesen ismertettük az Építési Megoldások 2014/4. (Szigeteléstechnikai Megoldások témájú) számában. Különösen fontos feltétel a meglévő falazat tartós szárazsága és hézagmentessége.
A belső oldali hőszigetelés célja a helyiség energetikai és komforttulajdonságainak javítása, az állagvédelem biztosítása mellett. Tehát nem javasolható olyan szituációban, ahol a hőszigetelés beépítése a meglévő szerkezetek állagromlását eredményezné.
Hazánkban az első hőszigetelő falazóblokkok megjelenéséig a kisméretűtégla-falazat és a B30 falazóblokkból épített fal volt a legelterjedtebb falszerkezet. E két falazat hőátbocsátási tényezője jellemző vastagságuk esetén közel azonos: 1,43-1,47 W/m²K). -15 °C külső hőmérséklet esetén a falazat belső oldalán a fal felületi hőmérséklete 14 °C. Ez a hőmérséklet igen alacsony, és emiatt a lakás komfortja a külső falak közelében alacsony, még magas belső léghőmérséklet esetén is. A magas belső hőmérséklet (akár 25 °C) tovább növeli a rosszul hőszigetelő falazat miatt az egyébként is nagy fűtési energiaigényt. Emiatt indokolt lehet e falazatok belső oldali hőszigetelése, amennyiben a külső oldali hőszigetelés nem megvalósítható.
Mivel a körülmények és elvárások minden esetben egyediek, ezért a hőszigetelő anyagok általánosságban nem rangsorolhatók egyértelműen. A tervező feladata a körülményeknek és elvárásoknak legmegfelelőbb anyag kiválasztásra.

A külső hőszigetelésnél általános anyagok közül nem mindegyik anyag alkalmas beltéri hőszigetelésre:

• A polisztirolhab égése során sűrű füst képződik, mely a tájékozódást és ezáltal a menekülést és mentést megnehezíti vagy lehetetlenné teszi. Bár a termékleírás szerint az expandált hab „önkioldó", tehát a gyújtóforrás elvétele után a tűz kialszik, a valóságban a tűz nem szűnik meg, ezért a tűz továbbterjed. Kísérleti terekben, a belső oldalon elhelyezett polisztirol táblák által határolt térben a kezdeti 3900 μg/m³ maximum érték 75 nap után csökkent 186 μg/m³-re és 1 év után 27 μg/m³-re, ami éppen megfelel a német egészségügyi hatóság (Bundesgesundheitsamt) által meghatározott egészségügyi határértéknek (30 μg/m³). (Mérések: IBO 1998). [Mötzl] Magyarországon kidolgozás alatt áll a lakóterek levegőminőségi határértékeinek meghatározása, de hatályos követelményérték még nincs. A mérések során megállapították, hogy a homlokzat külső síkján elhelyezett EPS-táblák is megemelik a beltéri sztirolkoncentrációt. [Mötzl]
• A sztirol mint hulladék szennyezi a vizeket és a vizek élővilágát. Előbbi kockázatok miatt az expandált és extrudált polisztirolhab beépítése beltérben nem tekinthető biztonságosnak.
• A poliuretánhab égése során sűrű füst és korom képződik, mely a tájékozódást és ezáltal a menekülést és mentést megnehezíti vagy lehetetlenné teszi. Továbbá a poliuretán égése során fokozottan mérgező vegyületek szabadulnak fel. E kockázatok miatt a poliuretánhab beépítése belső térbe nem tekinthető biztonságosnak az emberi egészségre nézve. [Mötzl]

A hőtechnikai vizsgálat célja a szerkezeten belüli hőmérsékletviszonyok vizsgálata a belső oldali hőszigetelés elhelyezése után. Vizsgálni kell a belső oldali felületi hőmérsékletet, a hőszigetelés és falazat határán lévő hőmérsékletet, valamint a harmatponti hőmérséklet helyét.

A cikk folytatása Hőszigetelés Tudástár oldalunkon olvasható