Az ikerházban van egy közös falunk a szomszédunkkal. És hallgathatjuk napestig, mint régen a panelben?
A régi építésű ikerházak csupán látszólag ikerházak, a legtöbbjük valójában két önálló ház, amelyeknek egy-egy oldalát közvetlenül egymás mellé építették. Így takarékoskodtak a fűtési költségeken, telekméreten. A megfelelően, előírások szerint kivitelezett új építésű ikerházakban (és sor- és társasházakban) annak ellenére, hogy a házunk egyik fala közös a szomszéddal, nem kell attól tartanunk, hogy zavarni fogjuk egymást. A megfelelő vastagságú teherhordó falak között itt még egy vékony üres rész is húzódik, ez magában biztosítja a megfelelő hangszigetelést.
Azonban, ha a két házrész statikailag egy házat jelent, vagyis a két rész közötti falat nem duplára építik – hogy a kivitelezése olcsóbb legyen –, és a közös falat nem bontják külön dilatációkra, akkor egy sima téglafal nem alkalmas a megfelelő test- és léghanggátlásra, hangszigetelésre, ezért más megoldást kell keresni.
Ez is érdekelhet
Szendvicsben vagy vastagon
Az ikerházakban a megfelelő akusztikát többféleképpen biztosíthatjuk.
- Az egyik megoldás, ha létrehozunk egy több rétegű szendvicsszerkezetet különböző rétegrendekkel: 25 cm-es téglafal, hang- és hőszigetelés, 10 cm-es téglafal épül egymás mellé. Hogy pontosan milyen anyag kerül a téglafalak közé, az az épület adottságaitól függ, általában minél sűrűbb szerkezetet használnak.
- A másik megoldás a nagyon nagy testsűrűségű anyag alkalmazása a közös falhoz: ilyen lehet a beton falazóelem vagy egy 20–30 cm vastag vasbeton fal. (A panellakások fala szintén vasbetonból készült, ott azért olyan rosszak a hangi adottságok, mert csupán 8 cm-es vastagságról beszélünk.)
A tervezéskor, építtetéskor mindenképpen megéri ügyelni rá, hogy a két házrész közötti fal valóban megfeleljen az előírásoknak és az igényeinknek, így a későbbiekben nem érhet bennünket kellemetlen meglepetés, és nem kell az utólagos (kevésbé hatékony, esetenként drágább) hangszigeteléssel, hanggátlással foglalkoznunk.
Folytatás Facebook-kal