Az épületekben, lakásokban a nedves falak sok kellemetlenséget okoznak. Romlik az épület hőszigetelő képessége, növekszik a fűtés energiaigénye, valamint a felújítások, tatarozások gyakorisága, s csökkenhet az ingatlan forgalmi értéke is.
Fontos leszögezni, hogy egy épületet elsősorban három irányból érhet víz: egyrészt alulról, a talaj felől, másrészt a talajszint felett, a falakban felfelé áramló víz által, valamint felülről, a tető irányából. Az utólagos vízszigetelés komoly szakértelmet megkövetelő munka, ahol döntő jelentősége van a lehető legkörültekintőbb kivitelezésnek. Az alábbiakban az alapozás szigetelésmódjait, emellett az épületek alapjának és falainak utólagos vízszigetelési megoldásait járjuk körül.
Az utólagos vízszigeteléstől sokan azért ódzkodnak, mert piszokkal, nagy felfordulással jár, s költséges eljárás. Ha azonban a problémától véglegesen meg akarunk szabadulni, nincs más lehetőség, hiszen a gyakori festés sem segít, rövid időn belül újra átnedvesedik a fal, megjelenhet a penész, a kellemetlen dohos szag.
A terepszint alatti épületszerkezetek vízszigetelésének alapelveit az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) előírásai adják. Eszerint „a talaj irányából ható nedvességhatások ellen vízhatlan szigeteléssel kell megvédeni a huzamos tartózkodásra, az értékek és műkincsek tárolására szolgáló helyiségeket, továbbá minden olyan helyiséget, amelynek rendeltetése ezt szükségessé teszi, valamint minden olyan épületszerkezetet, amely nedvesség hatására jelentős szilárdságcsökkenést vagy egyéb károsodást szenvedhet” [253/1997. (XII. 20.) 57.§ (2)].
Kétféle szárazsági követelményt különböztetünk meg aszerint, hogy milyen funkciót lát majd el a szigetelendő helyiség: teljes szárazság (ún. porszárazság) a tervezett használat huzamos emberi tartózkodásra, vagy vélhetően nagy értékű termékek tárolására szolgáló helyiségeknél szükséges, míg a kevésbé szigorú elvárások esetén (pl. nedvességre nem érzékeny anyagok tárolása) viszonylagos szárazság is elégséges.
E két szint elérése két teljesítményfokozattal mérhető: vízhatlan szigetelésről beszélünk akkor, amikor semmilyen nedvesség átszivárgása nem megengedett, vízzáró szigetelésről pedig akkor, ha csak annyi nedvesség hatol át a szerkezeten, amennyi a belső felületen – elváltozást nem okozva – képes elpárologni, és ami a belső tér légállapot-jellemzőin nem ront.
A különböző technológiák alapvető tulajdonságai megtalálhatók a cikk végén, táblázatban összefoglalva.
Ragasztott szigetelések
Ez egy korábban elterjedt megoldás, inkább épületfelújítások során találkozhatunk ilyennel. A ragasztott szigetelés általában vékony lemezek egymásra lapolását jelenti, amelynél a szigetelőértéket az erre felhordott ragasztóbitumen adta. A lemezek és ragasztórétegek egymásra illesztésének összetettsége, illetve a több rétegű felhordás hatására válik fokozatosan egyre jobb vízzárásúvá.
Bitumenes vastaglemez szigetelések
A gyártástechnológia fejlődése tette lehetővé, hogy a ragasztásra használt bitument be tudták építeni a szigetelőlemezbe. E lemezek forró bitumen aláöntéssel, lángolvasztásos hegesztéssel, vagy hidegragasztással fektethetők.

Műanyaglemez szigetelések
A műanyaglemezes szigetelést a körülményesebb illesztési módjai miatt ritkábban alkalmazzák, mivel azonban erős és tartós anyagokból készül, nagy igénybevételű helyeken előfordul.
Bevonatszigetelések
Fő jellemzőjük, hogy nem kész termékek, a helyszínen a felületre felhordva válnak vízszigetelésre képes, homogén anyaggá. Általában folyékonyak, a felületekre pedig szórással kerülnek fel. Nagy előnyük, hogy bonyolult geometriájú felületeket is toldás nélkül fednek, és jó a vegyi ellenálló-képességük.
Szivárgók
Szivárgók olyan helyen létesíthetők, ahol csak ideiglenes hidrosztatikai nyomással rendelkező nedvességhatás érheti az építményt – ilyen lehet egy domboldalra épített ház –, állandó talajvíz esetén azonban nem építhetünk ilyet. Egy ilyen szivárgórendszer kötött rétegrendű, ahol leggyakrabban vízelvezető drénlemez vagy kavicságy a fő elvezető eszköz.

Vízzáró vasbeton szerkezetek
Ez az anyag önmagában csak a vízzárás követelményeit tudja teljesíteni, a vízhatlansághoz ki kell egészíteni további – fentebb említett – szigeteléssel. Ahhoz, hogy egy vasbeton vízzáró legyen, szigorú alapkövetelményeknek kell megfelelnie. Ezek közül legfontosabb a megfelelő anyagminőség és a minimum 25 cm-es falvastagság biztosítása.
Régi épület utólagos vízszigetelése
Lemezbeütés
Az utólagos vízszigetelésnél az első lépés a műszeres vizsgálat, amellyel ki lehet zárni, hogy a vizesedés csőrepedés vagy páralecsapódás miatt következett be. Amennyiben nem ezek az okok állnak a háttérben, arról kell dönteni, hogy a szakemberek által ajánlott technológiák közül melyiket válasszuk.
Deáki Gábor vállalkozó elmondta, több eljárás ismert, az egyik az acéllemezes szigetelés, az úgynevezett lemezbeütés. Ennek a módszernek a lényege, hogy a falba nagy erővel bejuttatott rozsdamentes, speciálisan kiképzett, korrózióvédelemmel rendelkező fémlemez a víz, talajvíz épületszerkezetbe való alulról történő behatolását teljes mértékben megakadályozza. A vízszigetelés tervezett magassági sávjában, a habarcsfuga vonalában leverik a vakolatot, és ide illesztik, majd préselik be a fémlemezt. Az acéllemezeket méretre előre gyártják, az adott épület falainak megfelelő szélességben. A fémlemezt a falba pneumatikus kalapáccsal juttatják be. A falak lemezbeütéssel, acéllemez besajtolással történő utólagos szigetelése után is szükséges a falban, vakolatban lévő ásványi sókat eltávolítani, majd újra kell vakolni speciális légpórusú vakolattal.
A lemezbeütés előnye, hogy vízhatlan vízszigetelés alakítható ki utólagosan, s a kivitelezés ideje rövid. Hátránya, hogy a lemezbeütés repedéseket okozhat a falban, amely rontja az épület statikai állapotát. A szigetelést csak a padlósíktól 8–20 centiméterre lehet elkészíteni, így ezt a sávot külön, más módon kell szigetelni.
Létezik egy másik megoldás, amelynek során félig befűrészelik a falat, majd szakaszosan besajtolnak egy bitumenes szigetelőlemezt, így gyakorlatilag a téglák közé kerül a vízszigetelő réteg.

Injektálás
A vállalkozó hozzátette, ha statikai okok miatt kisebb rombolással járó megoldást keresünk, akkor érdemes injektáltatni. Ez vegyi falszigetelést jelent, amelynek során lyukakat fúrnak a falba, majd a furatokba magas nyomású injektáló szelepeket rögzítenek. Ezután egy nagynyomású, szivattyús rendszerrel folyékony halmazállapotú polimert juttatnak be. Ez kitömíti a pórusokat és nagyjából vízzáróvá teszi őket. A szigetelőanyag lehet szilikon, műgyanta vagy kovásító oldat, függően a fal nedvességtartalmától és anyagától.
Az injektálás után is szükséges a penészes, vizes, nedves és salétromos ásványi sókkal telített vakolat eltávolítása és az újra vakolás speciális, úgynevezett lélegző vakolattal.
Az injektálás előnyei, hogy egyszerűen kivitelezhető, tömör falanyagok esetén jól alkalmazható, nem szükséges vízszintes fugasort létrehozni. Az injektálás hátránya, hogy a kialakított szigetelés üreges falazó elemeknél nem alkalmazható.