Utólagos vízszigetelés

Az épületekben, lakásokban a nedves falak sok kellemetlenséget okoznak. Romlik az épület hőszigetelő képessége, növekszik a fűtés energiaigénye, valamint a felújítások, tatarozások gyakorisága, s csökkenhet az ingatlan forgalmi értéke is.

• Ragasztott szigetelések
• Régi épület utólagos vízszigetelése
• Új épület utólagos vízszigetelése
• Utólagos vízszigetelés és vízkár
• Fizikai és vegyi eljárások utólag vízszigeteléshez
• Egy lehetséges jövő – Oxidtron

Fontos leszögezni, hogy egy épületet elsősorban három irányból érhet víz: egyrészt alulról, a talaj felől, másrészt a talajszint felett, a falakban felfelé áramló víz által, valamint felülről, a tető irányából. Az utólagos vízszigetelés komoly szakértelmet megkövetelő munka, ahol döntő jelentősége van a lehető legkörültekintőbb kivitelezésnek. Az alábbiakban az alapozás szigetelésmódjait, emellett az épületek alapjának és falainak utólagos vízszigetelési megoldásait járjuk körül.

Az utólagos vízszigeteléstől sokan azért ódzkodnak, mert piszokkal, nagy felfordulással jár, s költséges eljárás. Ha azonban a problémától véglegesen meg akarunk szabadulni, nincs más lehetőség, hiszen a gyakori festés sem segít, rövid időn belül újra átnedvesedik a fal, megjelenhet a penész, a kellemetlen dohos szag.

A terepszint alatti épületszerkezetek vízszigetelésének alapelveit az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) előírásai adják. Eszerint „a talaj irányából ható nedvességhatások ellen vízhatlan szigeteléssel kell megvédeni a huzamos tartózkodásra, az értékek és műkincsek tárolására szolgáló helyiségeket, továbbá minden olyan helyiséget, amelynek rendeltetése ezt szükségessé teszi, valamint minden olyan épületszerkezetet, amely nedvesség hatására jelentős szilárdságcsökkenést vagy egyéb károsodást szenvedhet” [253/1997. (XII. 20.) 57.§ (2)].

Kétféle szárazsági követelményt különböztetünk meg aszerint, hogy milyen funkciót lát majd el a szigetelendő helyiség: teljes szárazság (ún. porszárazság) a tervezett használat huzamos emberi tartózkodásra, vagy vélhetően nagy értékű termékek tárolására szolgáló helyiségeknél szükséges, míg a kevésbé szigorú elvárások esetén (pl. nedvességre nem érzékeny anyagok tárolása) viszonylagos szárazság is elégséges.

E két szint elérése két teljesítményfokozattal mérhető: vízhatlan szigetelésről beszélünk akkor, amikor semmilyen nedvesség átszivárgása nem megengedett, vízzáró szigetelésről pedig akkor, ha csak annyi nedvesség hatol át a szerkezeten, amennyi a belső felületen – elváltozást nem okozva – képes elpárologni, és ami a belső tér légállapot-jellemzőin nem ront.

A különböző technológiák alapvető tulajdonságai megtalálhatók a cikk végén, táblázatban összefoglalva.

Ragasztott szigetelések

Ez egy korábban elterjedt megoldás, inkább épületfelújítások során találkozhatunk ilyennel. A ragasztott szigetelés általában vékony lemezek egymásra lapolását jelenti, amelynél a szigetelőértéket az erre felhordott ragasztóbitumen adta. A lemezek és ragasztórétegek egymásra illesztésének összetettsége, illetve a több rétegű felhordás hatására válik fokozatosan egyre jobb vízzárásúvá.

Bitumenes vastaglemez szigetelések

A gyártástechnológia fejlődése tette lehetővé, hogy a ragasztásra használt bitument be tudták építeni a szigetelőlemezbe. E lemezek forró bitumen aláöntéssel, lángolvasztásos hegesztéssel, vagy hidegragasztással fektethetők.

Műanyaglemez szigetelések

A műanyaglemezes szigetelést a körülményesebb illesztési módjai miatt ritkábban alkalmazzák, mivel azonban erős és tartós anyagokból készül, nagy igénybevételű helyeken előfordul.

Bevonatszigetelések

Fő jellemzőjük, hogy nem kész termékek, a helyszínen a felületre felhordva válnak vízszigetelésre képes, homogén anyaggá. Általában folyékonyak, a felületekre pedig szórással kerülnek fel. Nagy előnyük, hogy bonyolult geometriájú felületeket is toldás nélkül fednek, és jó a vegyi ellenálló-képességük.

Szivárgók

Szivárgók olyan helyen létesíthetők, ahol csak ideiglenes hidrosztatikai nyomással rendelkező nedvességhatás érheti az építményt – ilyen lehet egy domboldalra épített ház –, állandó talajvíz esetén azonban nem építhetünk ilyet. Egy ilyen szivárgórendszer kötött rétegrendű, ahol leggyakrabban vízelvezető drénlemez vagy kavicságy a fő elvezető eszköz.

Vízzáró vasbeton szerkezetek

Ez az anyag önmagában csak a vízzárás követelményeit tudja teljesíteni, a vízhatlansághoz ki kell egészíteni további – fentebb említett – szigeteléssel. Ahhoz, hogy egy vasbeton vízzáró legyen, szigorú alapkövetelményeknek kell megfelelnie. Ezek közül legfontosabb a megfelelő anyagminőség és a minimum 25 cm-es falvastagság biztosítása.

Régi épület utólagos vízszigetelése

Lemezbeütés

Az utólagos vízszigetelésnél az első lépés a műszeres vizsgálat, amellyel ki lehet zárni, hogy a vizesedés csőrepedés vagy páralecsapódás miatt következett be. Amennyiben nem ezek az okok állnak a háttérben, arról kell dönteni, hogy a szakemberek által ajánlott technológiák közül melyiket válasszuk.

Deáki Gábor vállalkozó elmondta, több eljárás ismert, az egyik az acéllemezes szigetelés, az úgynevezett lemezbeütés. Ennek a módszernek a lényege, hogy a falba nagy erővel bejuttatott rozsdamentes, speciálisan kiképzett, korrózióvédelemmel rendelkező fémlemez a víz, talajvíz épületszerkezetbe való alulról történő behatolását teljes mértékben megakadályozza. A vízszigetelés tervezett magassági sávjában, a habarcsfuga vonalában leverik a vakolatot, és ide illesztik, majd préselik be a fémlemezt. Az acéllemezeket méretre előre gyártják, az adott épület falainak megfelelő szélességben. A fémlemezt a falba pneumatikus kalapáccsal juttatják be. A falak lemezbeütéssel, acéllemez besajtolással történő utólagos szigetelése után is szükséges a falban, vakolatban lévő ásványi sókat eltávolítani, majd újra kell vakolni speciális légpórusú vakolattal.

A lemezbeütés előnye, hogy vízhatlan vízszigetelés alakítható ki utólagosan, s a kivitelezés ideje rövid. Hátránya, hogy a lemezbeütés repedéseket okozhat a falban, amely rontja az épület statikai állapotát. A szigetelést csak a padlósíktól 8–20 centiméterre lehet elkészíteni, így ezt a sávot külön, más módon kell szigetelni.

Létezik egy másik megoldás, amelynek során félig befűrészelik a falat, majd szakaszosan besajtolnak egy bitumenes szigetelőlemezt, így gyakorlatilag a téglák közé kerül a vízszigetelő réteg.

Injektálás

A vállalkozó hozzátette, ha statikai okok miatt kisebb rombolással járó megoldást keresünk, akkor érdemes injektáltatni. Ez vegyi falszigetelést jelent, amelynek során lyukakat fúrnak a falba, majd a furatokba magas nyomású injektáló szelepeket rögzítenek. Ezután egy nagynyomású, szivattyús rendszerrel folyékony halmazállapotú polimert juttatnak be. Ez kitömíti a pórusokat és nagyjából vízzáróvá teszi őket. A szigetelőanyag lehet szilikon, műgyanta vagy kovásító oldat, függően a fal nedvességtartalmától és anyagától.

 

Az injektálás után is szükséges a penészes, vizes, nedves és salétromos ásványi sókkal telített vakolat eltávolítása és az újra vakolás speciális, úgynevezett lélegző vakolattal.

Az injektálás előnyei, hogy egyszerűen kivitelezhető, tömör falanyagok esetén jól alkalmazható, nem szükséges vízszintes fugasort létrehozni. Az injektálás hátránya, hogy a kialakított szigetelés üreges falazó elemeknél nem alkalmazható.

Új épület utólagos vízszigetelése

Egy új épület esetén mindenképpen gondoskodni kell az alapozás és a falazat megfelelő vízszigeteléséről. Bár a vízszigetelés általában csak egy réteg, nem pedig egy összetett rendszer, védelmet kell nyújtani a szigetelésnek a környezeti hatásokkal szemben, hiszen a legtöbbször a ház ezen részéhez nem, vagy csak nagyon nagy költséggel és sok bontás árán nyúlhatunk újra hozzá.

A lábazati szigetelésre jellemzően modifikált bitumenlemezt illesztenek. Itt egyszerűbb az utólagos szigetelés, hiszen csak le kell ásni a fal mellett az alap aljáig. A lábazati vízigetelést minden esetben hőszigetelni kell és el kell látni lábazati vakolattal. Egy modifikált bitumenes lemez négyzetméterenkénti ára általában 900 forint körül mozog.

Más a helyzet az ipari épületekkel. Itt az ipari padló alá mindenképpen el kell helyezni egy vagy két réteg polietilén fóliát, ami a talajpára nagyrészét megfogja, így az ilyen építményeket általában nem szokták külön vízszigetelő réteggel ellátni.

Egy nagyobb épület esetén – ahol esetleg egy többszintes mélygarázs is létesül, amelynek több szintje is a talajvíz szintje alatt lehet – már komolyabb problémákat okozhat a nedvesedés. Fontos, hogy az épület ne „ússzon fel a talajvízen”, mint egy csónak, hiszen egy ilyen épületnél hatalmas felhajtóerő keletkezhet. Magas talajvíz esetén vagy egy vastag alaplemezzel, esetleg egy komplett szigetelésen belüli teknővel tervezik az alaplemezt, ami lesúlyozza a házat.

Ha nincs túl magasan a talajvíz, akkor építenek egy aljzatot, erre kerül a vízszigetelés, amelyre egy vastagabb vasbeton lemezt helyeznek; ez az ellenlemeznek nevezett szerkezet a súlyával ellentart a víznek. Ha súlyosabb a helyzet, akkor szerelőbetonból készítenek egy aljzatot, erre kerül egy durva, szigeteléstartó fal, amelyen elhelyezik a vízszigetelést, és ezen belülre építenek egy nagy vasbeton szerkezetet, aminek szintén a súlya biztosítja az épületet.

Utólagos vízszigetelés és vízkár

Sajnos az utólagos vízszigetelés igen költséges megoldás, számos olyan helyzet adódhat azonban, amikor elkerülhetetlen egy épület megmentéséhez. Egy vízkáros épületnél a legelső teendőnk a kiszárítás – amennyiben a víz nem mosta ki az épület alapját. A legegyszerűbb, hogy minél jobban igyekszünk átszellőztetni a helyiséget és fűtünk, hogy a víz párologhasson.

Utólagos vízszigetelésénél létezik egy viszonylag új módszer, amelynek során gyakorlatilag egy galvánelemmé alakítják a házat. Különböző energetikai tulajdonságokkal rendelkező fémeket tesznek ilyenkor az épületbe, és ezzel létrehoznak egy energetikai áramlást a falban. Ez arra készteti a vizet, hogy folyamatosan lefelé törekedjen, így elhagyva a falat.

Fizikai és vegyi eljárások utólag vízszigeteléshez

Fizikai módszerek: a falvágás és lemezbesajtolás. Előbbinél a falak átfűrészelésével készítenek egy keskeny sávot, melybe a szigetelő lemezt vagy a szigetelő anyagot beépítik. Utóbbi esetben a felszivárgó talajvíz útját úgy vágják el, hogy a téglasorok közé speciálisan kiképzett, korrózióvédelemmel ellátott, görbékkel egymásba kapcsolódó acéllemezt préselnek be 50 joule erővel. Az alap egy erős acélkoronát kap, melynek tartóssága még agresszív talajvíz ellen is védelmet nyújt. A szigetelés elvégzése után, mivel a fal nem kap vízutánpótlást, természetes párolgással oldalirányba megkezdődik a fal száradása. Előnyük, hogy a vízzárás folyamatos, hátrányuk, hogy költség- és időigényesek és a szerkezet roncsolásával járnak.

Vegyi eljárás: olyan szigetelőanyagokat injektálnak a falba, melyek a kapillárisokat zárják vagy víztaszítóvá teszik. Ezek a szigetelőkrémek könnyen beépíthetők és nincs szükség az amúgy is nedves falak további vízterhelésére. A szigetelőkrémeket a habarcsfugába vízszintesen 12 centiméterenként fúrt, 12 milliméter átmérőjű lyukakba injektálják. Az anyag elterjed a nedves falban, víztaszító sávot képez és hatékonyan kontrollálja a felszálló nedvességet.

A nedvesség a talajból a betonszerkezeten, alapon, födémen keresztül is szivároghat. A beton általában jól tervezett és kivitelezett termék. Az építés során azonban adódhatnak kisebb-nagyobb hibák, melyek már elegendők a vizesedéshez. Lehet a betonozás gyenge minőségű, a tömörítés szakszerűtlen, a zsaluzat komplikált, a csomópontok bonyolultak és adódhatnak tőlünk független tényezők: rossz időjárási körülmények, magas talajvízszint. Ilyenkor a szerkezet megerősítésére cementhabarcs és epoxigyanta befecskendezése jöhet szóba. A lyukak, üregek kitöltésére, időleges vízzárására poliuretán gyanta használható, vízzárásra a poliuretán és az akril gél a legjobb.

Egy lehetséges jövő – Oxidtron

Létezik egy magyar fejlesztésű és gyártású termék, amely csak most kezd teret hódítani magának a piacon. Ezt egy kvantumfizikával foglalkozó kutató fejlesztette ki, aki ebből kifolyólag egészen más szemlélettel kereste az anyagok vízhatlanságának megoldását. Az Oxidtron technológia azon alapul, hogy egy folyamatbázison alakítják ki ezt a mátrixot, így egy adalékanyagot kapnak, ami egy hagyományos betonba helyezve a beton szerkezeti struktúráját meg fogja változtatni.

Az utólagos vízszigeteléseknél ezt úgy kell elképzelni, hogy fölviszünk egy magas energiaszintű rendszert a falra, ami egy vakolatrendszer. Bevizezzük a falat, hiszen a folyadék nagyon jól közli az energiát. A vízre, mint hidrogénre és oxigénre tekintenek, a falra került anyag pedig a vízben feszülő energiát használja fel, ami úgy megnöveli az fal anyagának energiaszintjét, hogy mintegy enyhe mágnes elkezdi taszítani magától a vizet. Olyan hálózatot alakít ki, amely már nem enged be magába több elemet – tehát több vizet.

Létrejön tehát egy olyan átalakult falszerkezet, amely elhasználja a falban lévő vizet, hiszen hidrogénként és oxigénként hasznosítja azt. Amikor pedig telítetté válik nem tud több vizet felvenni, így a fal szó szerint víztaszítóvá válik. Eltűnik a dohszag, az anyag visszafordítja a fal leépülési folyamatát.

Ez a hatás minden ásványi eredetű anyagnál jelentkezik, a betontól a téglán keresztül az acélig. Univerzális a hatása, hiszen ez egy energianövelő technológia. Új építkezések esetén az oxidtron felhasználásánál el kell felejteni mindenfajta vízszigetelést, egyszerűen be kell önteni a betont a zsaluk közé és semmi egyébre nincs szükség. Olcsóbb, mint bármilyen technológia, mert amellett, hogy nem kell vízszigetelést alkalmaznunk, jelentősen csökkenti a szükséges munkaerőt és az építkezési időt is, hiszen előbb lesz terhelhető egy szerkezet.

Utólagos kárelhárítás esetén is kiválóan működnek a termékeik. Ami különlegessé teszi, az az, hogy egy vakolással elvégezhetünk minden feladatot, így nem érdemes összehasonlítani a vakolóhabarcs vagy a bitumenes lemez árával. Egy ilyen újdonság – ha elterjedtebb lesz – megváltoztathatja az egész építőipari szegmens működését, érdemes tehát figyelnünk a világ változásaira.

Az egyes megoldások jellemzői, táblázatba foglalva: