Judit reggel óta azon gondolkodott, hogy vajon hogyan győzhetné meg a férjét arról, hogy automatizálják a lakásukat, vagyis, hogy a klasszikus kertvárosi házukból egy modern, okos otthont varázsoljanak.
Az egyik kolleganője nemrég vágott bele és döntött úgy, hogy intelligens házban fognak lakni. Judit nem tudta nem észrevenni, hogy azóta sokkal kipihentebb, nyugodtabb a munkatársa. Egyik alkalommal, amikor a hölgy éppen a tanáriban ülve – mert, hogy mindketten tanárnők voltak – az okostelefonján egyetlen érintéssel kapcsolta ki a város másik részében lévő lakásukban égve maradt villanyt, úgy döntött kifaggatja. Korábban azt hitte, hogy az okos otthon csak egy divatos hókusz-pókusz, de barátnőjét hallgatva megértette, ennél sokkal többről van szó: az okosotthon életmódváltás. A ház gondoskodik a lakóiról és hatalmas terhektől mentesíti a szülőket. A gyerekek többet nem késnek el az iskolából, ha elvesztik a kulcsukat, akkor nem kell hazarohanni, távolról is be lehet engedni őket, a fűtésszámla ezentúl érezhetően alacsonyabb, és a bedugva felejtett vasalót egy tárgyaláson ülve is ki lehet húzni. Ez csak pár példa, amivel egy automatizált ház könnyebbé teheti az életüket.
A férjének a legnagyobb kifogása az volt, hogy a házat még a szüleiktől örökölték és számára úgy tetszett, hogy egy ilyen épületet automatizálni lehetetlen, „olyan, mintha vezetékes telefonból akarnál iPhone6-ot csinálni” – mondta egy alkalommal. Makacs ember volt Feri, de a technikai kütyüket imádta, így Judit azzal próbálta győzködni, hogy vidékről is nyitogathatja a garázsajtót vagy ellenőrizheti, ki-mit csinál a lakásban, ha pedig úgy tetszik, kikérdezheti a gyerekektől a házit a világ másik feléről is.
Folytatás Facebook-kal