Az intelligens ház olyan, akár egy kiváló bébiszitter: „figyel” a családtagokra, gondoskodik kényelmükről, már-már gondolkodik helyettük. A törődés pedig kicsiktől a nagyokig mindnyájukon meglátszik.
A barátnői sosem értették, hogyan bírja négy gyerekkel. Azt gondolták, biztosan legalább egy liter kávét megiszik naponta, vagy szed valamit, mert egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez az elfoglalt háziasszony mindig olyan jó kedélyű legyen. „Nagyon jól nézel ki, pedig biztosan ma sem tudtad kipihenni magad” – mondogatták neki kolléganői néha reggel. Most is ez jutott az eszébe, mikor lefekvés után egy kicsit elmerült a gondolataiban. „Tényleg nem semmi a négy gyerek – nyugtázta, főleg, amikor négyen négyfélét akarnak enni vagy csinálni – De szerencsére van segítségem; ráadásul nem olyan fáradékony, mint a nagyi, és nem olyan drága, mint egy bébiszitter.” A fenti gondolatokkal eltelve, mosolyogva aludt el.
Másnap reggel épp a reggelit készítette, amikor úgy gondolta, ránéz a gyerekekre. Bár az „instant madárcsicsergés” – azaz a falba épített szerelvényből automatikusan sugárzott hangeffekt – mindig megtette a hatását, így neki fel sem kellett ébresztenie őket. A legkisebbik a múltkor még azt is mondta neki, hogy így olyan, mintha minden reggel a nagyi kertjében ébredne. Ha pedig a madarak egyedül mégsem tették volna meg a hatásukat, az automatikusan felhúzódó redőnyök mögül beáradó napfény segített nekik.
Miután elkészült a reggelivel, a felső szint felé vette az irányt, de már érkeztek is a csemeték megmosakodva, felöltözve. Reggel mindig nagy forgalom volt a fürdőben, de szerencsére az automata rendszer gondoskodott róla, hogy mindenkinek azonnal jusson meleg víz, így gyorsan végeztek. Az okosház egyet nem tudott: felöltöztetni őket. Bár már a legkisebbiknek is egész jól ment a dolog, azért most is elkélt egy kis segítség: mosolyogva rendesen ráadta a fordítva felvett pólót.