Valamikor a távoli jövőben… – vagy mégsem?

Okosházban élni egyet jelent a mindennapi komforttal és nyugalommal. Nincs több idegeskedés az égve hagyott villany vagy a be nem zárt kapu miatt, a fűtés automatikusan indul és leáll, a moziszoba pedig várja este a lakókat.

Reggel fél hétkor megszólalt a telefon ébresztője. Kipihenten ébredt, és a kellemes dallamot kikapcsolva kipattant az ágyból. Az éjszakára elsötétített szobát a kelő nap fénye töltötte be; fel sem kellett húznia hozzá a redőnyöket. A kint honoló mínuszok ellenére az automatikusan bekapcsolódó fűtés jóvoltából mostanra a szobában már kellemes meleg volt, így a papucsát és a köntösét sem kellett felvennie; nem fázott. A folyosón az éjszakai világítás még égett, így könnyedén eljutott a konyháig, és nem lépett rá az egyik gyerek otthagyta kisautóra sem. Elpakolta a játékot, majd nekiállt kávét főzni és reggelit készíteni.

Miután mindenki felöltözött és megreggelizett, a férje elindult a munkába, ön pedig a gyerekekkel az iskolába. A kocsiban hirtelen eszébe jutott, vajon kikapcsolta-e a kávéfőzőt, de aztán mosolyogva nyugtázta, hogy csak a múlt „kísért”; az a múlt, amikor még nem tudta egy gombnyomással kikapcsolni az összes lámpát, a háztartási készülékeket, leengedni a redőnyöket, takarékos üzemmódba állítani a fűtést, és aktiválni a riasztórendszert.

Ahogyan befordult az iskola utcájába, az egyik ház előtt egy rendőrautót pillantott meg. Bele sem akart gondolni, milyen érzés lehet hazaérve arra eszmélni, hogy illetéktelenek jártak az otthonunkban. Sőt, még inkább arra ébredni… Tudván, hogy míg az akár fegyveres behatoló összeszedegette az értékeket, a gyerekek ott aludtak a másik szobában. Megborzongott, majd emlékeztette magát arra, hogy szerencsére ez velük már nem történhet meg: a riasztó és a távfelügyelet végzi a dolgát.

Közben már a férje is útnak indult a munkahelyére. Nagyon hideg volt odakint, így örült, hogy úgy döntött, a melegebbik kabátját veszi fel – és annak is, hogy annak idején gondoskodott az automata garázsajtó és kertkapu beépítéséről, így egy pillanatra sem kellett nélkülöznie a kocsi kellemes klímáját ahhoz, hogy bezárhasson mindent. Útközben dugóba került, de nem idegeskedett, hiszen nem volt késésben: dudálás és szitkozódás helyett inkább elővette a mobiltelefonját, és a biztonság kedvéért ellenőrizte, működik-e valamelyik készülék a lakásban, illetve a kazánra szerelt mérőegység adatait is megnézte. Megnyugodva állapította meg, hogy ebben a hónapban sem lesz horribilis a fűtésszámla.

Néhány óra múlva a felesége már hazaért, és nekilátott szokásos napi feladatainak. Miközben épp a konyhában söprögetett, meglepetten fedezte fel a papucsát az asztal alatt. Észre sem vette, hogy már megint nincs rajta; a padlófűtésnek köszönhetően bátran mászkálhattak mezítláb a lakásban, akár télen is. Lassan eltelt a délután, így elhozta a gyerekeket az iskolából, majd nekilátott a vacsora elkészítésének. A kicsik közben az udvaron játszottak; egy gombnyomással kinyitotta a garázsajtót, hogy egyedül is ki tudják vinni a játékaikat. Aztán, amikor elfáradtak a játékban és bejöttek, ismét leengedte. Közben a vacsora is elkészült.

A férje pedig hazaért a munkából. Amint a kapu elé ért a kocsival, a világítás felkapcsolódott. Már épp meg akarta nyomni a kapu nyitógombját, mikor észrevette, hogy az magától elkezd kinyílni. Először meglepődött, de aztán észrevette a konyhaablakból integető feleségét, aki ezzel a gesztussal próbálta meg jelezni, hogy siessen, kész a vacsora.

Evés után a moziszobában gyűltek össze a gyerekekkel. Azon az estén a nagyobbik csemetén volt a sor, hogy válasszon egy rajzfilmet. Miután a kisfiú betette a DVD-t a lejátszóba, és visszahuppant a kanapéra, már egyiküknek sem volt más dolga, mint kényelmesen elhelyezkedni. Az automatika ugyanis tette a dolgát: a lámpa hangulatvilágításra váltott, a redőnyök összehúzódtak, az audioberendezés bekapcsolt. Filmnézés után hamarosan mindenki a hálószoba felé vette az irányt. A családfő „jó éjszakát” üzemmódba kapcsolta a rendszert: beütött egy kódot, mire a redőnyök összehúzódtak, a lámpák leoltódtak, a riasztó aktiválódott. A kisgyermekek szobájában bekapcsolt az éjszakai világítás, hogy ne kelljen félniük a sötétben, és nyugodtan alhassanak. A folyosón szintén feloltódtak az éjszakai lámpák, hogy ha valakinek ki kellene mennie a mosdóba, ne ébressze fel a többieket.

A szülők elalvás előtt még beszélgettek egy kicsit az ágyban. Főként a rájuk váró kalandokról, hiszen már nem volt sok hátra a nagy családi síelésig: egy hét maradt az indulásig. Mivel már mindent elintéztek, csak az izgalmas élményekről való ábrándozás maradt. A szomszédot megkérték, hogy ha nagy hó esne, lapátolja el a ház elől, így adtak neki kódot a kapu kinyitásához – megbíztak benne, hiszen régóta ismerték, de a lakásajtón belülre azért nem szívesen engedték volna úgy, hogy ők nincsenek otthon. Amiatt sem kellett aggódniuk, hogy illetéktelenek tudomást szereznek a távollétükről. Hiszen esténként a világítás szabályozott időközönként be fog kapcsolódni, hogy azt hihessék, van valaki a házban, a riasztó és a kamerarendszer pedig természetesen szintén otthonuk biztonságát vigyázza majd.

Mielőtt mindketten elaludtak volna, örömmel gondoltak vissza arra a napra, amikor úgy döntöttek, okosházat építtetnek maguknak.

forrás: elkoep.hu