A hagyományos, hátsó szellőzésű kéményekben folyamatosan áramlik ki a levegő a kéményen keresztül, valahogy úgy, mintha bukóra nyitva hagynánk az ablakot. Az ilyen hagyományos kéményrendszernek ez az ún. hátsó kiszellőztetés az egyik alapvető működési jellegzetessége, hiszen a béléscsöve samottból készül.
A samott egy tejfölszerű anyag, amit a gyártás során cső formájúvá préselnek, és végül kiégetnek. A kiégetés alatt zárványok, kis légpólusok képződhetnek az anyagban, amitől a cső már nem lesz vízzáró, vízhatlan. A kéményben esetlegesen megjelenő víz (pl.: ami a kandallóban történő nedves fa elégetése során keletkezik) átszivároghat a béléscsövön. Ezért a kémény köpenyszerkezetében hátsó szellőzési csatornákat kell kialakítani, hogy a nedvességet ki lehessen szellőztetni a szabadba (nehogy pl. a fal vagy a padló átvegye ezt a nedvességet és további problémákat okozzon az épületben). A hátsó szellőzési csatornán folyamatosan kiáramló levegő állandó légmozgást idéz elő, ez egyetlen energiahatékonyságra törekvő, jól szigetelt épületben sem engedhető meg! A modern épületek, modern, tömör kéményeket igényelnek.

A nedvesedés fenti problémája ki van zárva a Schiedel profil kerámiacsöves kéményrendszereinél (pl. Schiedel ABSOLUT és Schiedel ADVANCE). Ezeknek a kéménytípusoknak a lelke, a bordás kerámiacső, melynek alapanyaga száraz homok (nem pedig a hagyományos samott). Négyszáz bár nyomás alatt préselik ki cső formájúvá. (Ezt a gyártási eljárás nevezik izosztatikus préselésnek.) Miután kiégetik, a cső teljesen vízhatlan lesz, olyan tömör, hogy nem ereszti át a vizet, így nem igényel átszellőztetést sem. A rendszer tömör.


Ezzel a kerámiacsővel elérhető a W3G minősítés: a kerámiacső egyszerre felel meg a
- nedvességre érzéketlenség,
- a savállóság
- és kiégésbiztonság feltételrendszerének.