Többször felröppent a hír a fatüzelés betiltásáról, mondván, hogy az a téli, gyakran szmogos időszakban tovább rontja a levegő minőségét. Most alaposan körbejárva a témát igyekszünk eloszlatni a félreértéseket.
Az elmúlt bő évtizedben kifejlesztett tűzterekben több szinten bevezetett, előmelegített égéslevegő biztosítja a jelentős hatásfokemelést és a környezetet kímélő, sokkal kisebb károsanyag-kibocsátást a természetes huzat hatásával működő kályháknál és kandallóknál. A többszintű égéslevegő-bevezetésű és megemelt hőmérsékletű tűztereket nevezzük manapság ún. öko-tűztereknek, magyarul környezetkímélőknek. A hőszigetelés növelését – a megrendelői igényeknek megfelelve – az egyre nagyobb felületű üveges ajtóknál dupla réteggel, a tűztér tetején és alján, illetve esetlegesen az oldalán hőszigetelő lapokkal (például vermikulit) lehet elérni.
A környezetkímélést a jobb hatásfok miatt lecsökkent tűzifa-felhasználás, valamint a jobb égéssel elérhető alacsonyabb korom-, szén-monoxid-, szerves szénvegyület- és nitrogénoxid-kibocsátás jelenti.
A felhasználható tűzifa nedvességtartalma kályhák és kandallók esetében 15% alatti (a jó hatásfok, a magas tűztérhőmérséklet és a kátrányosodás elkerülésére), míg a faelgázosító kazánoknál 20% alatti. A légszáraz állapotot (15% alatti nedvességtartalom) a feldarabolt tűzifa másfél éves, fedett, szellős helyen történő tárolásával érhetjük el. A nedvességtartalom növekedésével nemcsak a fűtőérték romlik, hanem többszörösére megnő a szállópor-kibocsátás (PM10) is.
Ez is érdekelhet
Mitől környezetbarát a fatüzelésű berendezés?
- A tűztér, az elsődleges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges égéslevegő-bevezetés és a füstjáratok pontos tervezése-kivitelezése.
- A tűztér megfelelő hőszigetelése.
- Az égéslevegő-ellátás és az égéstermék-elvezetés méretezése a tüzelőberendezéssel egy rendszerben.
- Az üzemeltető tájékoztatása.
- A tűzifa nedvességtartalma és mérete.
- A helyes begyújtási mód – papír nélkül, vagy kevés, nem színes papírral; fentről lefelé vagy elölről hátrafelé, fokozatosan terjedő égés.
- Elegendő égéslevegő biztosítása.
- Az égéslevegő megfelelő időben történő elzárása.
- Az égéskör-rendszer (kéményáramkör) elemeinek karbantartása, karbantartatása.
Az első négy pont a tervező-építő szakember, a második négy az üzemeltető, az utolsó pedig az üzemeltető és a karbantartó közös felelőssége.
Az öko-design elveknek megfelelő tüzelőberendezések hatásfoka legalább 80%, és a szállópor-kibocsátása legfeljebb 35 mg/MJ a kézi, illetve 25 mg/MJ az automatikus szabályzásúaknál. (Az ilyen berendezések Svájc és Ausztria több tartományában szmogriadó esetén is működhetnek.)
A jelenleg hazánkban működő, 1 millió körüli szilárdtüzelésű fűtőberendezés túlnyomó része több évtizedes életkorú, és csak tízezres nagyságrend felel meg a jelenlegi és még kevesebb a jövőbeli szabályzók előírt értékeinek.
Forrás: VGF
Folytatás Facebook-kal
Folytatás Google-lal