Többször felröppent a hír a fatüzelés betiltásáról, mondván, hogy az a téli, gyakran szmogos időszakban tovább rontja a levegő minőségét. Most alaposan körbejárva a témát igyekszünk eloszlatni a félreértéseket.
Az elmúlt bő évtizedben kifejlesztett tűzterekben több szinten bevezetett, előmelegített égéslevegő biztosítja a jelentős hatásfokemelést és a környezetet kímélő, sokkal kisebb károsanyag-kibocsátást a természetes huzat hatásával működő kályháknál és kandallóknál. A többszintű égéslevegő-bevezetésű és megemelt hőmérsékletű tűztereket nevezzük manapság ún. öko-tűztereknek, magyarul környezetkímélőknek. A hőszigetelés növelését – a megrendelői igényeknek megfelelve – az egyre nagyobb felületű üveges ajtóknál dupla réteggel, a tűztér tetején és alján, illetve esetlegesen az oldalán hőszigetelő lapokkal (például vermikulit) lehet elérni.
A környezetkímélést a jobb hatásfok miatt lecsökkent tűzifa-felhasználás, valamint a jobb égéssel elérhető alacsonyabb korom-, szén-monoxid-, szerves szénvegyület- és nitrogénoxid-kibocsátás jelenti.
A felhasználható tűzifa nedvességtartalma kályhák és kandallók esetében 15% alatti (a jó hatásfok, a magas tűztérhőmérséklet és a kátrányosodás elkerülésére), míg a faelgázosító kazánoknál 20% alatti. A légszáraz állapotot (15% alatti nedvességtartalom) a feldarabolt tűzifa másfél éves, fedett, szellős helyen történő tárolásával érhetjük el. A nedvességtartalom növekedésével nemcsak a fűtőérték romlik, hanem többszörösére megnő a szállópor-kibocsátás (PM10) is.