Míg a régi időkben teljesen elfogadott volt a természet alkotóelemeiből való építkezés, ami kihatott egy-egy ház külső és belső megjelenésére, addig az „építőipar” fejlődésével, sőt a 80-as évekre jellemző panelprogramok elindításával, ez mindinkább kiveszett mindennapjainkból. Az akkori urbanizációnak köszönhetően, a beton és acélszerkezetek vették át azok helyét.
A hatalmas panel tömbökben, és az azokban található lakásokban általában előnyben részesítették a gyors, kedvezőbb árú burkolóanyagok használatát, mint például a csempe, linóleum, padlószőnyeg, a falakra pedig festék és tapéta került. Emlékszem, gyerekkoromban még az sem volt ritka, amikor a természetet nem egy-egy alkotóelemének a lakásba való felrakásával igyekezték behozni, hanem hatalmas nagy, például erdőt vagy vízesést ábrázoló tapétát ragasztottak a nappali falára.
Azonban a városi élet egyre gyorsabbá vált, egy generációs ugrással, pedig egyre instantabbá. Az instant élet pedig hozta magával az instabilitást és a diszkomfort érzetet. Az állandó munka, a vég nélküli törtetés pedig egy idő után a kifáradást. Az erőtlenség pedig a feltöltődés igényét. Így egyre többen kívánkoztak ismét vissza a természetbe egy nyaraló, egy nyaralás vagy egy kirándulás által. A vágy mocorgása az emberek gondolataiban egyre csak erősödött. Majd először talán a tehetősebbeknek, végül mindenki számára elérhetővé vált a természetes alkotóelemek alkalmazása az építkezések, a berendezések folyamán. Ismét elkezdte felváltani a fafurnéros bútorok helyét a tömör fa, a linóleumot a parketta, majd a parkettákat a fára hasonlító greslapok sokasága, és végül a kövek is visszakerültek az otthonokba. Napjainkban éljük a természetes alkotóelemek lakásainkba, házainkba való visszaépítésének reneszánszát.
A kőburkolatokat már megtalálhatjuk egy-egy kiemelt falon, padlón, pultokon, mosdókban vagy akár kiegészítőkben. Számtalan kőtípust találhatunk a piacon, ahol érvényes az az elfogadott szabály, hogy minden, ami kültéri, lehet beltéri burkolat is, azonban fordítva nem.
Kapcsolatba kerülhetünk üledékes kőzetekkel, mint például gyönyörű mészkövekkel, melyek egy-egy fosszíliát is rejtenek. A nappali falát pedig díszítheti akár egy 190 millió éves csiga vagy kagyló. Lehetnek metamorf kőzetek, például a gneisz kövek, melyek kül- és beltérre egyaránt alkalmasak, csillogásuk pedig sok embert ejt rabul, vagy a márványok klasszikus megjelenése, mely kifinomultságot kölcsönöz a térnek.
Igen kelendőek lettek az átalakult kőzetek közül a palák, melyek változatos szín- és formavilágukkal meghódították a világot. Jellemzően a minimál stílushoz illő fekete és antracit változatuk igazán megnyerő. Mindenki megtalálhatja a maga számára leginkább tetszőt: a rendkívül feltűnő és hivalkodótól az egészen visszafogottig, mind szín és megmunkálás függvényében. Kaphatóak már eleve kasírozott, vagy paneles formában, és egyesével is. Van roppantott, tört, csiszolt és vágott variációban.
A kőpanelek felrakása sem igényel extra képességeket, játszi könnyedséggel megoldhatók. Burkolás esetén a vízszint kimérését követően, a ragasztó felvitele után már rakhatjuk is a köveket a falra, melyek lehetnek szabályos panel méretben, vagy adott magasságban, de eltérő hosszban. Flexszel vagy vizesvágóval könnyen lehet őket méretre szabni. Nem szükséges fugák alkalmazása, azonban kültéren érdemes a hőtágulással számolni, és pici hézagot hagyni a kősorok között.