Amikor hidegburkolatot választunk, feltétlenül gondoljuk át, hogy mekkora igénybevételre, milyen hőmérsékeletre számíthatunk az adott helyiségben. A burkolat tulajdonságait ugyanis mindig a használat helyéhez kell igazítani.
Attól függően, hogy hol lesz lerakva a kiszemelt burkolat, az alábbi tulajdonságokat kell ellenőrizni:
Kopásállóság
Ennek meghatározását a burkolólapok külseje alapján is megtehetjük: az élénk színű burkolatok kopásállósága gyengébb, ez a kevésbé tartós mesterséges színezőanyagoknak köszönhető.
Vagy segítségül hívhatjuk az MSZ EN 154-es számú szabványt, amely alapján összesen négy osztályba soroljuk a burkolatokat. Jelölésük a PEI betűk és római számok kombinációjával történik.
- PEI I: Csak falfelületre alkalmazható, járófelületre nem alkalmas
- PEI II: Olyan terek burkolására ajánlott, amelyek igénybevétele minimális, járófelület burkolására is alkalmas
- PEI III: Nagyobb mértékben igénybevett járófelületek burkolására alkalamas, pl.: előszobában, közlekedőkben, teraszokon
- PEI IV: Kimondottan erős igénybevételnek kitett helyiségekeben, épületrészekben alkalmazzuk, pl.: közösségi terek, lépcsőházak, közintézmények.
Fagyállóság
Ezen tulajdonság meghatározásánál azt kell figyelembe venni, hogy az adott burkolat mennyi nedvességet, csapadékot képes felszívni. Minél kevesebbet, annál nagyobb a fagyállósága. Minél kevesebb nedvességet szív magába, annál kevesebb kárt tesz az anyagában a fagyás közben bekövetkező, a folyadékban végbemenő hőtágulás. Ennek mértékét térfogatszázalékban adják meg, magyarországi viszonyok között a 3 térfogatszázalék alatti burkolatokat tekintjük fagyállónak.