A betörésvédelem összetett feladat, a biztonsági ajtótól és a biztonsági ablakfóliától kezdve a riasztórendszeren keresztül, a távfelügyeletig sok minden beletartozik.
2010-től folyamatosan nő a családi házakba és a lakásokba való betörések száma. A 2011-es adatok szerint az évi 40–45 ezer betörés közel fele a családi házakat érinti, ezen belül is jelentősen nőtt a városi külterületeken, illetve az agglomerációs övezetekben elkövetett betörések száma. Nyilván sok bölcsesség nem kell ahhoz, hogy az okokat feltárjuk. A családi házak nyitott terekben helyezkednek el, az esetek többségében ez a „mindenirányú” megközelíthetőség szinte kínálja a lehetőséget a lopásra. A betörés döntően nappal követik el, amikor nincs otthon a család. De az sem ritka, hogy a család jelenlétében éjszaka törnek be, tipikus eset, amikor a család a felső szinten alszik, amíg a betörők a földszinti ajtón, ablakon keresztül bejutnak az ingatlanba. A betörések közel fele a bejárati ajtón, harmada a többi nyílászáron keresztül történik. Az elkövetők találékonysága ugyan legendás, mégis szabályként jelenthető ki, hogy a könnyű, kockázatmentes behatolást „ígérő” ingatlanok lényegesen nagyobb veszélynek vannak kitéve biztonsági szempontból. Általános tapasztalat, ha már kívülről is látszik a biztonságra törekvés, mint például kamerák, biztonsági ajtók, akkor ezek elriasztják a betörőket. Kiemelt kockázatú a rendszeresen vagy hosszabb ideig üresen álló ház.
Sajnos elmondható, hogy a háztulajdonosok többségét a betörés teljesen felkészületlenül éri, és a közvetlen jelentős anyagi és rombolási károkon kívül gyakran az események utólagos következményei sem elhanyagolhatók. Ugyan az országos statisztika 254 ezer forintos betörésenkénti kárátlagot mutat, de gondoljunk csak bele, és forintosítsuk például az ellopott számítógépen tárolt adatokat, az idegeskedést, az ügyintézést és esetenként az orvosi kezelést, a kiesett munkaórákat, mindjárt láthatóvá válik, hogy a tényleges kár jóval nagyobb lehet az elsőre számított összegnél.
Immár közhely, mégis elgondolkoztató, hogy autóink valamilyen színvonalú védelme mennyire elterjedt, és része közgondolkodásunknak, azonban lakásunk, házunk biztonsága mennyire nem, és az erről való tervszerű gondoskodás gyerekcipőben jár még.
Teendőink
Családi házaink esetében kettős védelemre van szükség. A mechanikus védelem nehezíti a betörő dolgát, de gyakran csak a behatolás késleltetésére alkalmas, bár ez is fontos szempont. Az elektronikus védelem viszont magát a behatolást vagy annak már a szándékát is jelezni képes. A biztonságos védelem megvalósításához e két módszer tervszerű összekapcsolására van szükség. De mi határozza meg, hogy a kiépített riasztórendszer minimális, részleges, esetleg teljes körű védelmi szintet képviseljen? A szakemberek szerint a cél az értékarányos megelőzés kell, legyen, azaz a károkozással elszenvedhető kárérték közel 10 százalékát érdemes megelőző védelemre költeni. Elmondható, hogy ugyan a megoldások tárháza technikákban, módszerekben és „zsebre menően” nagyon sokszínű. A vezérlő elvünk az kell legyen, hogy indításként ne a halogatást válasszuk, hanem legalább szakemberhez fordulva kezdjünk tudatosan foglalkozni a témával, áttekintve a kockázatokat és a szükségleteket.