Korábbi cikkünkben egy családi ház felújítási munkáit mutattuk be. A cikksorozat nem a szakembereknek szánt műszaki megoldásokkal teletűzdelt írás, hanem azoknak szól, akik felújításra szánják el magukat és képesek azt végigvinni, akár saját kezűleg is. Néhány munkafolyamathoz azonban olyan szakértelem kell, melynek nem biztos, hogy birtokában vagyunk. Hogyan oldhatjuk meg ezeket a problémákat?
Miután elkészültünk az állapotfelméréssel, jöhet a munka legizgalmasabb része, a ház rombolása. Sokan élvezik ezt, de azért nem ész nélkül kell csinálni, hiszen egy családi házban nagyon sok statikai elem található, melyeket nem szabad „bántani”, vagy legalábbis körültekintően kell eljárni. Ilyenek az áthidalók, a főfalak és a külső falakon elhelyezett nyílászáróknak a helykiképzés, valamint a régi padlóburkolat eltávolítása. (Régen építettek be ajtókat úgy, hogy magára az ajtóra falaztak rá, ezzel vigyázni kell.)
Manapság olyan sok építkezés folyik és olyan mértékű a szakember hiány, hogy ez nem csak a jó szakemberek elérhetőségére és megfizethetőségére van hatással, hanem arra is, hogy mit és mennyiért vállalnak. Ha látják, hogy talpraesett fiatalok vagyunk, akkor gyakorlatilag a bontási feladatokat nem is vállalják. Amikor kerestük a szakembereket, nem egy szakitól kaptuk ezt a választ: ki kellene bontani és utána megcsináljuk. Így ezt elvégeztük magunk.
A házban egyszerű, minden felújításnál előforduló feladatok voltak: meglévő nyílászárók kiszedése és a nyílások befalazása, új, belső térelválasztó falak felépítése. Mivel új ajtó- és ablakhelyet kellett kialakítani, így áthidalók beépítésére is szükség volt.
Ez is érdekelhet
Legelső megoldandó feladat a régi folyosó jobb oldali falának elbontása. Ez nem volt főfal, csak egy válaszfal, így a feladat egyszerűnek tűnt, amíg le nem került a vakolat. Amint megláttuk, mit rejteget a fal, elképedtünk: egy 2 méteres, régi fajta (még a debreceni Házgyárban készült) betonáthidaló lapult a falban.
Nos, ennek kiemelése nem kevés fejtörést igényelt, mígnem megoldottuk a padlásfeljárónál lévő ősrégi, de masszív feljáró segítségével. Ketten lerántottuk a helyéről és míg másik két ember ellentartott, hogy addig szépen, lassan leengedtük a több száz kilós áthidalót. Miután biztonságban kikerült a helyéről, már bátran bonthattuk el a falat, így a leendő konyha méretét nagyobbra növelhettük.
Következő lépésként a fürdőszobát szerettük volna megnagyobbítani, amihez egy falat át kellett helyezni. Így viszont útban volt a régi padlásfeljáró. Jobb híján tehát új padlásfeljárót kellett kiépíteni. Mivel a helyiségek egyikét sem találtuk erre alkalmasnak, az a megoldás született, hogy kívülre, a tetőbe kell építeni egy új tetőbejárót (ahogy a szakik mondják kutyaólat).
Így már be lehetett építeni a régi padlásfeljárót. A padlásfeljáró beépítésére ugyanazt a technikát alkalmaztuk, amivel előzőleg készült, azaz deszkázás, nádszövetezés és vakolás. (A régi fafödémek is ezzel az eljárással készültek.)
Ezt követte a fürdőszoba új falának felépítése. A legcélszerűbb megoldásnak azt találtuk, hogy az elbontott folyosófalból és a volt fürdőszobafalból húzzuk fel az új falat. A régi, nagyméretű tégla időtálló és jó építőanyag, érdemes újra felhasználni. A fürdőszoba falának elkészítése után hozzákezdhettünk a konyha és a fürdőszoba aljzatának szigeteléséhez, kiegyenlítéséhez. Ehhez a betont magunk kevertük. Az aljzatbetonozás lényege, hogy először húzni kell vezető sávokat, melyekkel könnyen vízszintesre húzhatjuk az egész aljzatot.
Időközben eljutottunk oda is, hogy az új ablakaink nemsokára készen lesznek. Így tehát a nyílászárók helyének előkészítése is szükségessé vált. Ahogyan a folyosófalban, itt is a régi házgyári betonáthidalókat találtuk. Ezek úgy be voltak építve, hogy ember nincs, aki azt a főfalból kiveszi. A kőművesek nem is vállalták, így az ablakossal egyeztetve maradtak a helyükön. Ez csupán azért jelentett gondot, mert az új tulajdonos több fényt szeretett volna, így a meglévő ablaknyílásokat oldalra szélesítettük, figyelve arra, hogy a 90 cm-es párkány magasság az új fűtőtestek miatt meglegyen.
Belül, a hálónak szánt szoba és a kis szoba között szükség volt egy ajtónyílásra. Az áthidaló berakásának egyszerű a folyamata, de különösen főfal esetén nagyon körültekintően kell eljárni. Először megtámasztjuk a fal mindkét oldalán a mennyezetet, ezzel tehermentesítjük a falat, majd oldalanként bevágjuk az áthidalók helyét és berögzítjük. Ha megkötött a falazóanyag, akkor (csak akkor) szabad kibontani a falrészt alóla.
Elkészült az átjáró, így be lehetett falazni a régi ajtónyílást. Ehhez ugyancsak a kibontott téglát használtuk fel.
A falak és az ablaknyílások elkészülte utána a következő, de mint kiderült legrémesebb munkának az új ajtók helyének kiépítése bizonyult. A legrosszabb rémálom köszönt vissza a vakolat alól: beton áthidalók mindenütt. Mivel kiszedni nem tudtuk és olyan magasságban voltak, amire az új szabvány ajtó nem fér be, arra a döntésre jutottunk, hogy ki kell onnan vágni. Vasbetonról lévén szó, ez nem egyszerű feladat. Csak ennek a kis résznek a kivágása nagy flexszel gyémántkoronggal is több óráig tartott. Nem kívánom senkinek az ilyen meglepetést!
A kőműves munkafolyamatok legvégén a vakolás következett. A fal- és ajtónyílás áthelyezések miatt a konyhai és fürdőszobai rész vakolata annyira megsérült, hogy nem is gondoltunk a helyreállítására. Le kellett verni és újra vakolni a falakat.
Ilyen és hasonló feladatok várnak mindenkire egy saját kezű felújítás során. Ezeket általában kőművesek végzik, nem ajánljuk senkinek, hogy erre adja a fejét, de ha már nincs más megoldás, akkor tapasztalat mellett kivitelezhető. A gondos tervezés és az odafigyelés azonban elengedhetetlen, hiszen falakat építünk és vágunk át.