A falfestés nem tűnik ördöngös dolognak, és nem is az, ha megtesszük a megfelelő előkészületeket. Kaparás, áztatás, javítás, vakolás, glettelés, csiszolás, aztán kreatívkodhatunk kedvünkre.
A festő-mázoló munkájában a legbonyolultabb dolognak az tűnik, ahogy a mesterek a kétlábú létrával a szobában sétálnak. Pedig hogy milyen könnyű elrontani egy falfestést, biztosan mindenki tapasztalta már: látható elektromos dobozok, kibukkanó háló, göcsörtös felület, lecsöpögtetett kapcsolók és a kedvenc: repedések a falon.
Akkor hogyan?
Induljunk ki, az egyszerűség kedvéért, egy, a 60-as években letapétázott falból, kicsit koszos, kicsit szakadt, kicsit poros. Az első és legjobb tanács, amit megfogadhatunk: hívjunk szakembert. Ő azzal kezdi, hogy leszedi a maradék tapétát, ha szerencséje van, ez nagyon egyszerűen és gyorsan megy, de általában nincs szerencséje. Ha a tapéta nagyon tapad, cafatonként, kaparóval kell eltüntetni, ráadásul úgy, hogy előtte feláztatja vízzel. Ezt vagy hengerrel keni fel a falra, ami célravezető ugyan, de a padlót is óhatatlanul eláztatja (ezért ha azt nem újítjuk fel, óvni kell) vagy festékszóróval permetezi fel. (A régi enyves festéket szintén áztatással és kaparással tüntetik el.) Az eltávolítás után már látszik, hogy az alatta lévő rétegekből mennyit hoz magával a tapéta, a tisztességes falnak a következő rétegekből kell állnia: téglafal, vakolat, 2–3 glettréteg, erre kerülhet majd a festés.