A hőkamerás vizsgálatok során a családi házak tulajdonosai gyakran kérdezik, hogy hőszigeteljék-e a homlokzatot vagy sem. A válasz attól függ, milyen építőanyagból készült az épület, és azt mi módon építették be. Írásunkban az épületek leggyakoribb építőanyagainak hőképeit mutatjuk be a hőkamerás mérések során szerzett tapasztalatok alapján.


Régi építőanyagunk a vályogtégla, szigetelőképessége közepes. A falazat falközépen mért külső felületi hőmérséklete általában 3–4 Celsius-fokkal magasabb a levegő hőmérsékleténél. A fal belső oldalról ebben a mértékben hűl vissza, sőt az alsó éleket általában még erősebb visszahűlés jellemzi, akár 10 Celsius-fokkal is hűvösebb lehet a szoba hőmérsékletéhez képest.



Tömör téglából épült házak esetén a falvastagságtól kismértékben függ a falazat felületi hőmérséklete. A külső oldali méréseknél, általában 3–5 Celsius-fokkal magasabb a felületi hőmérséklet a léghőmérséklettől. A belső oldalról, a levegő hőmérsékletéhez képest 3–4 Celsius-fokkal hűvösebbek a falak felületei falközépen mérve. Megfelelő vastagságú hőszigeteléssel – legalább 10 centiméteres vastagságban – ez a különbség 1 Celsius-fok körüli értékre csökkenthető a belső oldalon. A hőszigeteléssel, a külső oldalról homogénné, a külső hőmérséklettel megegyező felületi hőmérsékletűvé válik a homlokzat.



Ikersejt és B 30-as lyukacsos téglák esetében már változott a téglák mérete és belső szerkezete, viszont a hőszigetelő képessége jelentős mértékben nem tért el a régebbi típusú tömör szerkezetes tégláktól. A felületi hőmérséklete a külső oldalon 3–5 Celsius-fokkal melegebb a külső levegő hőmérsékletéhez képest. A belső oldalról hasonlóan visszahűl a falazat felületi hőmérséklete. Homlokzati hőszigeteléssel, természetesen itt is javítható a szigetelőképessége a falazatnak.



Modern vázkerámia tégláknál jelentősen javult a hőszigetelőképesség, itt a felületi hőmérséklete a falazatnak, falközépen mérve a külső oldalról 2–3 Celsius-fokkal magasabb a levegő hőmérsékleténél. A belső oldalról a falazat felületi hőmérséklete 2–3 Celsius-fokkal hűvösebb a légtér hőmérsékleténél. A 44 cm vastagságú vázkerámia téglánál ez a különbség tovább csökken, ennél a vastagságnál már csak 1–2 Celsius-fok a különbség.



A pórusbeton falazóelem a téglafajták közül az egyik legjobb hőszigetelő képességgel rendelkezik. A 30 cm vastagságban, a külső hőmérséklethez képest a falazat felületi hőmérséklete 1–2 Celsius-fokkal magasabb, a belső oldalról hasonló különbséggel bír, csak a falazat felülete a hűvösebb. A 38 cm vastagságú elemeknél tovább csökken a felületi hőmérséklet-különbség.



A falazatokban levő beton részek nagysága és szigeteltsége nagyban befolyásolja a fal hőszigetelő-képességét. A 20–30 éve vagy ez előtt épült épületeknél ritkán használtak hőszigetelő anyagot a beton részek szigetelőképességének javítása érdekében. A beton födémkoszorú és a beton áthidalók erőteljesen sugározhatják kifele a meleget, és hűtik a belső oldalt, ezeken a felületeken akár 5–6 Celsius-fokos hőmérsékletkülönbség is kialakulhat. Az épületek emeleti részén, a parapet falban húzódó beton részek (koszorúk, csonkok) sokszor okoznak problémát a lakótérben, sugározzák a hideget magukból a belső térbe. A komfortérzetet alaposan befolyásolhatja, és az esetlegesen előforduló penészesedés miatt esztétikai problémát is jelenthet.

A beton lábazati rész felöl a falak alsó élei erőteljesen visszatudnak hűlni, illetve erősen sugározzák ki meleget az épületből. Gyakran előfordul, hogy ha magasabb a belső páratartalom, és az alsó él felületi hőmérséklete eléri a harmatpontot, akkor párakicsapódás megy végbe, amely penészesedéhez is vezethet.

A hőképeken keresztül jól láthatóvá váltak az egyes építőelemeken mérhető hőmérséklet-különbségek a légtér hőmérsékleteihez képest. Jól hőszigetelő felület esetében a belső hőmérséklet-különbség 1 Celsius-fok alá süllyed, a külső oldalról pedig a külső hőmérséklettel megegyező, homogén felületet alkot. A cél, hogy homlokzatokon keresztül minél kevesebb legyen az épület hővesztesége.

Zsibók Zoltán